Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
IV. Ünnepi hagyományok születése - Keresztesné Várhelyi Ilona: Egy kultusz metamorfózisai. A kultuszképződés modellje a debreceni Csokonai-kultusz fejlődésében
valójában volt.) A jobb módú debreceniek nem érték be egyszerű deszka-kapuval, hanem díszes faragványokkal díszítették azt. Olyan kapu is akadt, amely faragványaival Csokonait jelenítette meg. Éppen a Darabos utcáról, a Csokonai lakhelye közeléből sikerült az utolsó ilyen kapu faragványait megmenteni. Jellegzetessége, hogy az Izsó-szobor motívumai tűnnek fel rajta. A kultusz metamorfózisának okai Előadásommal és a tárgyak segítségével azt is szeretném bizonyítani, hogy nemcsak a Csokonai-életmű, hanem a Csokonai-kultusz is folklorizálódik. Ezt a jelenséget Petőfi esetében is megfigyelhetjük. Az elsődleges kultusz, akár természetes, akár mesterséges módon jött létre, még a személyiség különös vonásaira, életének a közösség számára fontos, gyakran legendás elemeire, illetve erkölcsi és irodalmi értékeire alapozódik. Amint azonban a kultusz tárgyakban is testet ölt, az idő előrehaladtával már nem maga az életmű, nem is az irodalmi személyiség, hanem az elsődleges kultusz tárgyai lesznek a kultusz továbbgyű- rűzésének indítékai. Ezt a folyamatot táplálják azok az irodalmi ünneplésformák is, amelyekre éppen ezek az elsődleges kuítusztárgyak adnak alkalmat. (Évfordulós megemlékezések, koszorúzások stb.) Jó példa erre, hogy Debrecenben Izsó Miklós Csokonai-szobrának centenáriumát is megünnepelték. A költészet folklorizálódásának eszmei alapja az, hogy van az életműnek egy népies hangvételű, közérthető rétege. Szinte mellékes, hogy ez a réteg az esztétikai megítélés szerint hol helyezkedik el az életmű egészében. A kultusz kialakulása csak akkor természetes, ha ténylegesen van olyan társadalmi réteg, amely magáénak érzi ezeket az értékeket. Ahhoz, hogy a nép szinte mesehőssé, tehát saját hősévé emelje a soraiból a magasabb kulturális és társadalmi berkekbe emelkedő költőt, az szükséges, hogy a népi igazságérzet és moralitás kifejeződjék az életműben és az egyéni sorsban, illetve ezzel összhangban legyen a társadalmi szerepvállalás. A mesei szerepre az tette alkalmassá Csokonait, hogy viselkedésével és munkásságának egy részével az alacsonyabb néprétegeket is elérte. Szegénységében és csavaros eszében, őszinte érzelmeiben, a hatalommal való szembenállásában a nép magára ismert. A Lilla-szerelem kudarca is alkalmas alap volt arra, hogy a szegénység-gazdagság társadalmi ellentétét meseszerűen megjelenítse. Csokonai alakja tehát hasonlít az álruhás Mátyás királyéhoz, Lúdas Matyié- hoz, Kukorica Jancsiéhoz. Ám Csokonai életének tragikus végét nem a mese, hanem a természetes kultusz, az utókor hálás emlékezete fordítja „happy end"-dé az elsődleges kultusztárgyakban. A másodlagos kultusz eszmei alapja ugyanaz, mint a folklorizálódásé: széles rétegnek kell lennie annak, amely befogadóként büszkén azonosul az elsődleges kultusz tárgyaival, esetünkben a síremlékkel, a szoborral és a lakóházzal. A kultusz másik útja A Csokonai életműnek valójában igen vékony az a rétege, amely folklorizá- lódott. Mindössze néhány versről van szó. Ám ezek a versek hamar dallamot kaptak, vagy már eleve ismert dallamokra íródtak, így terjedési sebességük felgyorsult, így igen népszerűek lettek. (Petőfi esetében ugyanezt látjuk.) Mindez azonban a Csokonai-kultusz egyik szála csupán. Az életmű beható tanulmányozása, esztétikai, filozófiai elemzése az ünneplés egyéb formáit is 195
