Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
II. Ünnep és nyelv - Ratzky Rita: „Te, lelkemnek megmaradt fele". Jókai emlékbeszédei Petőfiről
háztartások kényelméből nézve túlságosan is aszketikus mindez. A Petőfi házaspár ingóságainak árverési jegyzőkönyvei és a megőrződött tárgyak nem ezt mutatják/8 A Petőfi házaspár lakása gondosan berendezett otthon volt, ahová, minthogy Júlia a zongorát nagyon hiányolta (egy barátnőjéhez írott leveléből tudjuk), később oda került az áhított hangszer is. De ez a Jókai által visszafogott rajz szükséges lehetett az írónak a folytatáshoz: „És a nő mégis boldog volt, mert egészen az övé volt Petőfi." Amiben egyébként nincs okunk kételkedni. A vizsgált két írás nem tartalmaz csak egyetlen olyan passzust, amely azt sugallja, hogy Jókai valamilyen szempontból elégedetlen lett volna Szendrey Júliával. A Czipruslombok Etelke sírjáról szólva, amelyet Jókai esztétikailag alaposan túlértékelt („Ezen versek Petőfi költészetének legszebb, legnemesebb alkotásai: mert legigazabbak." ELŐSZÓ XLIV.), így ír Csapó Etelkáról: „Szegény ifjú gyermek! ha ő meg nem halt volna, tán Petőfi is élne most. Tán őrangyala lett volna a földön." Ezek szerint Szendrey Júlia nem volt az, nem tudta megvédeni Sándorját a csatatéri haláltól. így rejtette el egy másik nőről írott portréba Jókai a maga szemrehányását Júliának Petőfi halálával kapcsolatban. /március 15-éről/ EMLÉKBESZÉD: „Ekkor írta meg a Talpra magyar-t. El is szavalta a piac közepén az ifjú Magyarország tomboló rivallása mellett. Ettől a naptól számítja a magyar nép újjászületését: ezen a napon hullottak le a bilincsek a jobbágyok kezéről; ezen a napon lett szabaddá a föld és a szellem. S soha többé rabigába nem lehetett azokat verni." (401.) ELŐSZÓ: A bekezdés eleje szinte szószerint egyezik, a folytatás már nem: „Ezt a napot 'Petőfi napjának' nevezze a magyar nép: mert ezt a napot ő állítá meg az égen, hogy alatta végig küzdhesse a nemzet hosszúra nyúlt harcát szabadsága elleneseivel. Petőfi merész föllépése nélkül ki tudja meddig elforgatták volna a politikusok a szóbeszéd archimedesi csavarát. [...] Mint két egymáshoz lánczolt fegyvertárs, mentünk e nap fátuma elé, Petőfivel." (LIV.) Ez utóbbi szövegből (az EMLÉKBESZÉD-nek ezt a részét már korábban idéztem) hiányzik a konkrét bibliai utalás és a szent jelző Petőfi neve elől, úgy látszik, ezeket egy tanulmányban már nem találta helyénvalónak a szerző. /Petőfi szerepeiről/ ELŐSZÓ: „S ettül fogva három különböző és örök ellentétben álló ember volt nála egy személyben egyesülve: a költő, a katona és a családapa. / A költőé a büszkeség, a katonáé a fegyelem, a férjé a szeretet. Nehéz ezt a hármat kiegyeztetni egymással. Petőfinél örökös harcban voltak." (LXVI.) Az ELŐSZÓ- ban azonban, ahol mégis csak az életmű van a középpontban Jókai helyesen látja: „Petőfi költő volt itt is ott is." /Petőfi haláláról/ EMLÉKBESZÉD: „Hítta a dicső halált, s az akkor jelenik meg előtte, a mikor legboldogabb az élet. -"És én mindig nagyobb hősnek tartottam Hectort, ki a halál előérzetével indult a harcba, neje ölelő karjai közt, mint Achilleüszt, kit a boszú vitt oda és a biztos diadalérzet. Az a vitézebb, a kinek az idegei fájnak a halál tekintete előtt és ő parancsol nekik, hogy ne fájjanak." (402.) [...] 105
