Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)
JONKA NAJDENOVA: Az őrült Ivan Vazov fordításában. Petőfi versének fogadtatástörténete Bulgáriában
Ezzel az értelmezéssel merül fel a kérdés: milyen alkotói egyéniségtípus vállalkozott a magyar költő fordítására? Mert heves dinamikájával, lendületes szavaival, rikító effektusaival, emelkedettségével s a hősnek, aki maga robbantja szét a földet, ennek a hús-vér embernek a képszerű feltámadásával - Az örült igencsak megközelíti a romantika jellemzőit. De ugyanakkor Petőfi költeménye a gyűlöletes valóság, az aljas gonosztevők elemzésének felvillantásával realista szemléletet is hordoz, amely bolgár fordítójának, Ivan Vazovnak a munkásságában is felszínre tör. Egy idegen műalkotás elfogadásához közvetlenül kapcsolódik a fordító mesterségbeli tudásának a kérdése is. Vazov nem tudott magyarul. Mint a magyar szépirodalom fordítói közül sokan, ő is „másodkézből" fordított, minden valószínűség szerint Vlagyimir Vasziljevics Umanov-Kaplunovszkij orosz fordításából, amely Jovan Jovanovic Zmaj szerb variánsából készült. Ebben az esetben a közvetítő szerep több rétegen át érvényesül: egyfelől az orosz fordítás alapján (magyarszerb-orosz-bolgár szöveg), de másfelől az egyik közvetítő láncszem, az orosz nyelv kihagyásával: magyar-szerb-bolgár szövegen keresztül. Következésképpen Az őrült fordításánál használt forrásokra vonatkozó - Georgi Bakalovtól, illetve Sztilijan Csilingirovtól származó - első találgatások után, Póth István, 8 illetve Ljuben Bumbalov 9 tudományosan érvelő cikkei óta aligha beszélhetünk a bolgár költő „kölcsönzéséről" mint vitatott, eldöntetlen kérdésről. Vazov mindkét fordítást (Zmajét és Kaplunovszkijét is) használta, s ezt - különösen Ljuben Bumbalov írása óta - ma már evidenciaként kell elfogadnunk. Hadd hangsúlyozzuk azonban ismételten, hogy Kaplunovszkijtól eltérően, aki a Zmajtól származó bolgár fordítást használta - s a monológ következő bulgáriai fordítóitól eltérően is, akik erőfeszítéseket tettek az eredeti megközelítésére - Vazov új, szinte szerzői változatot alkotott. Fordítása feltöltődött a Vazovra jellemző hangsúlyokkal és romantikus-hazafias képzetekkel, s szabadabb, erőteljesebb, emocionálisabb lett. Ennek eredményeképpen a fordító nem „lecsendesíti" az általános hangvételt, hanem erősíti a forradalmi pátoszt és a romantikus hangot, 8 PÓTH István, Die Vorlage Ivan Vazov zu seiner Petőfi, Übersetzung, Studio Slavica Hung, XIII, 1967. 9 JIioôeH EvMÖanoB. 3a npeßo^a Ha "JIVUHÍIT" OT LLIawiop rien>(bH. ÜHTepaTypua MHCUi, 1968, No. 5.
