Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

JONKA NAJDENOVA: Az őrült Ivan Vazov fordításában. Petőfi versének fogadtatástörténete Bulgáriában

Ki védést és az emberi nem örök elátkozottságát. Ez az általánosan pesszimista hangulat keresett pilléreket Petőfi versében, amely más összefüggésben hasonló vonásokat mutat fel mint a reménytelenség állapota, az ember és a világ tökéletes tagadása. A mü azonban úgy is hatott, mint a fennálló rend megváltoztatására felhívó kiáltvány: felhívás a kialakult renddel szembeni ellenállásra, mint az elégedetlenség és a lázadás ragyogó dokumentuma. A fentebb említett esetekben a költemény szövege mentes az „alsóbb" jelentésektől, hogy kiemelődjenek az irodalmi lét „magas" témái és problémái. Ezúttal azonban megtörténik a konkrét mű „demokratizálása" is, a széles néptömegek hangulatának, eszményeinek kontextusában való befogadása. Az egyik ilyen értelmezés Vazové: felhívás az ellenállásra a konkrét társadalmi-politikai körülményekkel szemben, nosztalgia az erős és a hősi személyiség iránt, s egy másik, igazságosabb világ létezésének - igaz, halvány - előérzete. Ez az értelmezés a későbbi időszakokban „kiszolgálja" az egyes politikai doktrínákat is Bulgáriában: az egyén szabad fejlődésének, az emberi együttélés tökéletes szabadságának gondolatát, az anarchoszindikalista mozgalmak felé mutató elfogultságot. Fontos, hogy Az őrült bulgáriai sorsa hozzákötődött a proletariátus harcaihoz, a kommunista mozgalom növekedéséhez. Proletárköltészetünk korai időszakában a költeményt „közelállóként", „rokonként" fogadták be gondolati hangsúlyainak, valamint a stílusképeknek és figuráknak köszönhetően. A fejlődés későbbi szakaszában a szöveg tovább gazdagszik a konkrét jelentés és képszerűség vonatkozásában: az olvasó az osztályküzdelmek érdekeinek és fellendülésének megfelelően a romantikus képzeletet a történelmi pillanathoz közelíti. Az örült általános bulgáriai népszerűségének ismertetése után, nézzük meg - a mű vazovi olvasata és az irodalmi visszhang alapján milyen okokra vezethető vissza kezdeti népszerűsége és gyors elterjedése az új, idegen nyelvközegben. Jellemző itt Sztilijan Csilingirov írónak, a Petőfi bolgárul című cikk szerzőjének a véleménye, aki úgy látja, hogy a magyar költő „hirtelen népszerűsége" (Csilingirov Az őrült megjelenésére gondol a Dennica folyóiratban) három körülménynek tudható be: „Vazov mint irodalmi vezér tekintélyének, a folyóirat tekintélyének és a politikai pillanatnak. A politikai pillanatnak, mert éppen akkoriban kezdődött a mozgolódás a Sztambolov-rezsim ellen, de ugyanakkor rakták le a szociáldemokra-