Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

FRANCIS CLAUDON: Az 1848-as Magyarország és franciaországi megítélése

mutatunk néhány szerzőt, akik fontos szerepet játszottak az 1848-as Magyarország franciaországi megismertetésében. Közülük néhányan a szabadságharc dicsőítése mellett arra is vállalkoztak, hogy Petőfi költészetét bemutassák a francia közönségnek - a választást sokszor a versek történelmi forrásértéke vagy politikai okok indokolták. Forradalom és politika: Daniel Stern „Nem könnyű megérteni, mivel magyarázható, hogy a nemzetiségek alacsonyabb kulturális szintje ellenére a külföldi közvélemény szinte mindig az ő pártjukra áll a magyarokkal szemben" - jegyzi meg Raoul Chélard a múlt század végén.

7 Tény, hogy a francia közvélemény Magyarországot egy bizonyos idő után kizárólag a nemzetiségi problémák alapján ítéli meg. A forradalmak, forrongások, reformok korában e kedvezőtlen Magyarország-kép radikalizálódik, és nemcsak a francia közvélemény körében. Az országról kialakított vélemény távolról sem objektív, de rögtön hozzá kell termünk, hogy ugyanez vonatkozik Németország, Itália, Lengyelország, sőt Oroszország megítélésére is. Az fent idézett Chélard később ezt mondja (és látni fogjuk, hogy véleménye ma sem vesztett érvényéből): „Magyarországgal a világ soha nem foglalkozott túl sokat, következésképpen soha nem ismerte igazán. Az ország függetlenségének elvesztése 1526-ben túlságosan korán és túlságosan egyedi körülmények között történt, így nem válthatott ki ugyanolyan együttérzést a népek körében, mint Lengyelország feldarabolása."

8 De most figyeljünk inkább 1848 eseményeire, és idézzük fel Marie d'Agoult visszaemlékezését (aki ekkoriban nem élt együtt Liszt Ferenccel). Dániel Stern (Marie d'Agoult álneve)visszatekintése részletesen foglalkozik a bécsi, milánói, berlini, prágai és pesti anti-abszolutista felkelésekkel. Márpedig a szerző szerint e mozgalmak közül egyik sem annyira jogos és megalapozott, egyik sem ragyog olyan fénnyel, mint a magyaroké: „E forradalom egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor a magyar küldöttség március 15-én este megérkezett Bécsbe. Amikor jelezték, hogy a pozsonyi gőzhajó közeledik a parthoz, a nép tömegesen vonuit a küldöttek elé, és éltette e nemeslelkü hazafiakat, 1 L'Autriche Hongrie, Paris, Chailly, 1896, 149. HJO.