Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)
MARGÓCSY ISTVÁN: A romantikus Petőfi
Margócsy István A romantikus Petőfi Alighanem huszonöt éve, a legutóbbi kerek Petőfi-évfordulón történt utoljára, hogy az irodalomtörténet vezető és mértékadó tudósai majd mindnyájan megpróbálták - no persze ki milyen sikerrel - valamelyest körvonalazni koncepciójukat Petőfit illetően; azóta, néhány fontos résztanulmánytól eltekintve alapos, átfogó és nagyszabású Petőfi-tanulmány nem született, s nem került revízió alá az akkor rögzült, rögtön népszerűsített és rövidesen középiskolai tananyaggá is vált Petőfikép. A Petőfi-filológia persze azóta jelentősen előrehaladt, s a kritikai kiadás lassan megjelenő kötetei, úgy látszik, biztosítják majd a szolid alapot egy szintetikus Petőfi-felfogás kifejtése számára, ám az értelmezések, értelmezési stratégiák, a megközelítési metódusok terén (még egyszer hangsúlyoznám: egyes résztanulmányok érdemeit nem óhajtom kétségbe vonni!) áttöréssel nem találkoztunk. Még csak megkísérelni sem óhajtom itt most mindennek politikai, hatalmi, szociológiai, tudományszociológiai, esetleg személyes okokra visszavezethető magyarázatát adni, csupán rögzítem: ha eltekmtünk is attól, amitől persze nem lehet eltekinteni, azaz az irodalomtudomány akkori ideológiai megkötöttségeitől és kényszerű ideologizálásától, a mostani Petőfiinterpretációk, ha meg akarnának fogalmazódni, mind a történeti, mind a poétikai vonatkozásokat illetően igen nagy nehézségekkel és előkészítetlenségekkel kell, hogy szembenézzenek: ugyanis az az értelmezési keret, melyben a legtöbb mai Petőfi-leírás mozog, kényszerűen roppant konzervatív, s más magyar irodalomtörténeti témákkal szemben feltűnően elmaradott; úgy látom, Petőfi költészetét illetően kis merészséggel még az is kijelenthető, hogy a rendszerváltás mint olyan teljességgel elmaradt, mind az ideológiai, mind a poétikai, mind a módszertani princípiumokat tekintve. Ráadásul még az is elmondható, hogy az a Petőfi-kép, amely e negyedszázad alatt ránk hagyományozódott, rendkívül erős és egységes volt, s még ama híres viták ellentétes álláspontjai is, melyek pedig egyes kérdések körül (pl. Petőfi forradalmi ideológiájának forrásait vagy jellegét illetően) akkoriban oly élesen s egymás kizárásának igényével fogalmazódtak meg, az alapfeltételezések és megközelítési ke-
