Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)
SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Romantika, biedermeier és realizmus
tőiesen barbár ruházatú olaszok. A lehető legnagyobb hűséggel igyekeztem ábrázolni az őseiktől örökölt egyszerűséget és nemességet, amely a legfőbb jellemvonásuk". 39 A megfogalmazásban mind a romantika, mind a realizmus eszményének a nyoma érzékelhető. A szabad hontalan iránti vonzódás indokolja a cigányok romantikus ábrázolását. Petőfi korai életképe, az 1844 áprilisában írt Vándorélet, Barabás Egy utazó cigány család Erdélyben című képének Ösztönzésére keletkezett. E festmény 1843-ból való, abból az évből, amelyből Mérimée alkotása, a Carmen. Szinte bizonyosra vehető, hogy Barabás és Petőfi is tudott Lenau öt évvel korábbi verséről, az utóbb Liszt által is megzenésített A három cigányról A cigány - „e nép, mely nem tudja, honnét jön s hová megy, [...] semmilyen hitet (foi) s törvényt, semmiféle határozott vélekedést (croyance) és viselkedési szabályt nem ismer", ahogyan Liszt írta 1859-ben 40 - nemcsak a korlátlan szabadságot, de egyúttal a rögtönzést is megtestesítette. A zeneszerző 1822-ben hallotta Bihari János cigányzenekarát, s aligha túlzás föltételezni, hogy ez az élmény is ösztönözhette a „rubato" játékkal kísérletezésre. Milyen mértékig tekinthetők a Magyar rapszódiák a szabadság s mennyiben a magyar nemzetjellem romantikus kifejezéseinek? Aligha adható egyértelmű válasz e kérdésre. Hasonló kettősség jellemzi Petőfi leíró verseit. Ismeretes, hogy 1848 júliusában a költő képviselővé szerette volna választatni magát. A kis-kunokhoz intézett kiáltványban s a Kis-Kunság című költeményben a puszta a tág látókör jelképe. A nyitott és egyúttal belső tájkép ugyanakkor a magyar nemzet jellemére is utal. A vitathatatlanul romantikus fölépítésű költemény nyitó szakaszai az időbeli távolságot hangsúlyozzák a költői én s látomása között s ezáltal a tudat lételméleti (ontológiai) elsődlegességét emelik ki az érzékekhez képest. A beszélő a szó szoros (literális) értelmében véve nem része a tájnak; városi környezetben van, s a képzelete viszi a pusztára. Nem egyszerűen egymás mellé helyeződik a lélekállapot s az érzékelés. Szoros összefüggés jön létre a leírás tárgyát magában foglaló tudat és a nyelv között, mely a retorizálatlanság Wordsworth által megfogalmazott eszményének kíván megfelelni. Az írásmód konvencionális jel39 Lásd HONOUR, Romanticism, 241-242. 40 LlSZT Ferenc, Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie, Leipzig, Breitkopf ctHaertel, 1881, 12.
