Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

BERND FÜLLNER: „A forradalom elvette minden jókedvemet" A 48-as forradalom Georg Weerth szövegeiben

politikai tapasztalataiból indul ki. A Parlament der englishen Arbeiter (Angol munkások parlamentje) című cikkében, amely a DeutschBrüsseler-Zeitungbm jelenik meg 1847. július 27-én, összefoglalja a szociális- és politikai forradalom céljait, eltávolodik a negatív értelmezésektől, attól a feltevéstől, hogy a forradalomnak a polgárság a letéteményese, s harcos felhívással zár, amelyet elsősorban a kontinens munkásságához intéz. Úgy gondolja, hogy Angliában a proletárok törekvései már oly mértékben irányulnak a fennálló társadalmi rend megdöntésére, hogy „a polgárság már nemcsak hogy bosszús, de velejéig félelemmel telt meg". S az angol proletárok ezen törekvései vezetnek végül a „felszabaduláshoz a kapitalizmus igája, a magántulajdon kérlelhetetlen uralma alól, a »szabad konkurencia« szétmorzsoló karmai közül. [...] Kiáltással zárjuk az összes ország proletárja felé: Vegyetek példát róluk! Szerveződjetek, mint az angolok, energikus ellenállásba a kizsákmányolás, a burzsoázia, a tőke ellen! A harc napja óriási léptekkel közeledik."

3 A 48-as forradalom bemutatása Weerth szövegeiben különösen érdekes, hiszen példáján jól bemutatható az a pont, ahol szövegeiben strukturális és formális változás áll be - az elsősorban valósághű, olykor humoros vonásokkal is megjelenő riporttól az elbeszélő és kommentáló szatíráig -, amelyet Sengle Biedermeierzeit című művének második kötetében meglepően pozitív ítélettel a következőképp sommáz: „[Weerth] nemcsak újságíró a szó modern értelmében. író, aki a szatíra minden csínját-bínját ismeri és mesterien kapcsolja össze publicisztikai hivatásával".

4 A következőkben Georg Weerth forradalomábrázolásait szeretném néhány válogatott szemelvény segítségével közelebbről értelmezni Először is ezekben megmutatkozik, hogy Weerth írásaiban, leveleiben, a Neue Rheinische Zeitung szerkesztőségébe való 1848. június 1-jei belépése előtt egy hatalmas eufóriától áthatott utópikus képet rajzol a forradalomról, és - ha operatív értelemben végül is eredménytelen kísérletet tesz a forradalom szalonképessé tételére. Másodszor, Weerth mint a Neue Rheinische Zeitung tárcarovatának szerkesztője, a forradalommal szemben mutatkozó első kemény visszavágások idején, néhány várakozástól megszabadulva mindinkább a szatirikus ábrázolást i Das Parlament der englischen Arbeiter = Deutsch-Brüsseler-Zeitung, Juli 1847. 4 Friedrich SENGLE, Biedermeierzeit, II, Stuttgart. J. B. Metzier, 1972, 178.