Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

JANUSZ ODROWAZ-PIENIAZEK: Mickiewicz, a cselekvő romantikus

hozzád, idézik és éneklik őket, ha kézről kézre járnak anélkül, hogy bárki megkérdezné, honnan származnak és ki a szerzőjük, ha más úton térnek vissza hozzád, mint amerre elindultak, akár a költöző madarak, akkor ne tartson vissza semmi, kinyomtathatod őket, mert nem tartoznak többé hozzád, most már a nép tulajdona mind." Elérkezik az a pillanat, amikor Mickiewicz költészete költői prózává alakul. Előadásokat tart, a Collège de France tanára lesz. Mickiewicz rakta le a szláv irodalmak történetének alapjait, miközben a tudomány fölé emelkedett, szembeszállt korának kultúrájával és századának eszméivel, művészetté emelte a üidományt; amit mondott, azt gondolkodóként és művészként mondta. Újból bizonyította, hogy nem elég egy tudományág - például az irodalom - szabályait követni ahhoz, hogy romantikus legyen. A könyvízű költészet mindig idegen maradt számára. Hallgatósága egészen különleges magatartást tanúsított. Egyesek elaléltak, mintha hipnotizálták volna őket a Mickiewicz-előadások alatt, melyeket 1844-ben - Michelet és Quinet kurzusaival együtt - fölfüggesztettek. De azok, akik hallgatták, és akár egyszer is eljutott a fülükbe a szabadság hívószava, akik hitet tettek mellette és vallásul választották, nem tagadták meg soha többé. Közülük kerültek ki azok, akik 1848-ban megtöltötték a klubokat, akik buzdító szavakat mondtak a gyűléseken és akik elindították a Népek Tavaszát. Az előadó erkölcsi tekintélye, ítélethozatali joga - ez a demokratikus köztársaság programja, a polgári jogok lényege. Amikor elkövetkezett a Népek Tavasza, Mickiewicz létrehozta az Itália függetlenségéért harcoló Lengyel Légiót. A hadmüveletek irányítását másra bízta. Azért viseli mégis mind a mai napig Mickiewicz nevét a Légió, mert ő lelkesítette a katonákat, mondván, hogy csak abban a világban győzedelmeskedhetnek, amely a forradalom után jön el. A polgári jogoknak - Mickiewicz kiáltványai szerint - vonatkozniuk kell mindenkire, még a nőkre is, bár Itáliában, mint tudjuk, ezt csak a második világháború után vezették be. Mickiewicz minden ember számára követelte a polgári jogokat és az egyén tiszteletben tartását: ki akarta szabadítani a zsidókat Róma gettóiból, agrárreformot sürgetett, hogy a nép is felszabadulhasson. De ehhez az is kell, hogy minden nép ugyanazt az utat kövesse, ezért Mickiewicz a franciák és a leigázott népekből kikerült emigránsok segítségével lapot alapított Párizsban. Romantikus lendülete hívta életre a Tribune des Peuple-t. Nem csoda, hogy miután elbukott a Népek Tavasza, és elhamvadt minden reménye