Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)
DÁVIDHÁZI PÉTER: A nemzeti nagyelbeszélés újjászületése (A narratív identitás műfajvándorlása irodalomtól tudományig)
magyaroknál" 47 - funkcionális párhuzamra vall, hogy e tanulság mennyire egybevág Beöthy saját Kis-tükrének mondanivalójával.) Hogy a millenniumon a századközép] műfajok klasszikus szereposztásának ismerői még mennyire a verses nagyepikát érezték illőnek az alkalomhoz, azt önkéntelenül elárulja Gyulai anakronisztikus képzettársítása a Kisfaludy-társaság millenniumi ünnepélyén. Az eposzi kor egyik utolsó tanújának ugyanis ekkor (1896. május 27-én) mindenekelőtt az jut eszébe, hogy az ünneplésnek leginkább az elhunyt nagy epikusok adhatták volna meg a módját („Ha élne még Vörösmarty, Zalán futása és a Szózat költője, mi méltóan üdvözölhetné a honfoglalás ezredik évfordulóját; ha élne Arany János, nemzeti mondáink nagy költője, az Álmos-, vagy Árpád-mondakör egy néhány epikai rajzával mi fényt vethetne a nemzeti ünnepre"), a hiányzó szószólók sorában csak ezután említi Eötvöst, akkor sem regényei jussán, s legvégül a regényíró Kemény Zsigmondot. 48 A meghatott képzelet időtlen viszszarévedésének nem érdemes ellene vernünk, hogy 1896-ban Vörösmarty vagy Arany, ha élnek, már aligha írtak volna nemzeti eposzt: Gyulai jól érzi, hogy a műfaj (ha nem múlt volna el még az ideje) alkalmas lett volna az ünnep fényének emelésére. Ugyanakkor a funkció tudományos műfajra ruházódásának váratlanságát jelzi, hogy jóllehet a Kisfaludy-társaságban vagyunk, Gyulainak nem jut eszébe a már szintén elhunyt Toldyt említeni, holott az irodalomtörténeti műfaj már nála a reprezentatív közösségi eredetmonda tudományos változatává lényegült, s tőle öröklődve vált Beöthy által még inkább azzá, mégpedig ugyanazon nemzeti értékek legitimálójaként, mint amelyeket Gyulai beszéde megörökít. Mi több, a status quo igazolását és a hit erősítését szolgáló mítoszi funkció 49 szempontjából Gyulai futó viszszapillantása az elmúlt ezer évre ugyanolyan célzatú (kicsinyített) eredetmonda, mint Beöthy ünnepi irodalomtörténete, s végső soron ugyanazt ünnepli, mégpedig ugyanúgy részben Európával, részben a nemzetiségekkel szembeni igazolásként. Ami az előbbit illeti: a hősi küzdelmek századain végignézve „erősödik hitünk a jövőben, mert azt 47 BEÖTHY Zsolt, Jókai Mór emlékezete, A Kisfaludy-társaság Évlapjai, XL. kötet, 1905-1906, Bp., 1906, 93. 48 GYULAI Pál, Az ezredév ünnepélyén = Gyulai Pál, Emlékbeszédek, I—II, Második, bővített kiadás, Bp., Franklin-társulat, 1902, II, 387. (A továbbiakban GYULAI, 1902) 49 Vö. K. K. RUTHVEN, Myth, London, Methuen & Co Ltd, 1976, 16.
