Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

DÁVIDHÁZI PÉTER: A nemzeti nagyelbeszélés újjászületése (A narratív identitás műfajvándorlása irodalomtól tudományig)

remények, törekvések, küldetések" költői műfaja, s nem véletlen, hogy a magyar irodalomban az 1820-as évek nemzeti forrongása idején tesz szert meghatározó jelentőségére, amikor mindenki úgy „várja az eljövendő nagy nemzeti eposzt, mint a kinyilatkoztatást".

19 Igaz, hogy nem csak az eposzról beszélnek így: a XIX. század közepére a költészet tágabb fogalma is annyira szakralizálódott, hogy vallási, gyakran biblikus nyelvezettel volt szokás utalni rá; a reformkori eposzvárást jellemző Beöthy-hasonlat alkalmi képzettársítása egybevág azzal, ahogy Gyulai 1855-ben a költészet egyetemes küldetését jellemzi (a „valódi költészet, e második isteni kijelentés, mely kibékít bennünket az élet nagy meghasoníásaival").

20 A századközép jelentős kritikusai az eposztól elvárt kiengesztelő hatást (egy részben teológiai gyökerű^ * valláserkölcsi követelmény irodalmi hatásnormájaként) a költészet többi műfaján is számon kérik: a műnek ki kell engesztelnie az önmagával, világával és Istenével meghasonlott embert, magát a szerzőt éppúgy, mint az olvasót. A Hebbel eposzát bíráló Arany fontosnak tartja negkérdezni, hogy „egészben nyújtja-e eposzunk azon engesztelést, melyet a költészettől jogosan követelünk";

22 szerinte a Szigeti veszedelem alkotóját dicséri az adott történet átlényegítése, mely által „eposzát, ha nem is örvendő elégültséggel, de megnyugodva, engesztelődve tesszük le kezünkből";

23 Zrínyi eposzának hatásáról Toldy is azért ír elismerően, mert „az érdek [...] a katastrophnak jóelőre éreztetése ellenére fokonként nő, míg végre az olvasó a szomorú vég dacára vallási magasztos megnyugvással teszi le a művet".

24 Az újkori eposznak ilyenkor a miltoni hagyomány szellemében a theodicaea valaha egyházi (papi, teológusi, prédikátori) feladatát szánják örökségül a századközép magyar literátorai: igazolnia kell Isten útjait az ember (az olvasó) számára. Azt kell sugallnia, hogy a 19 BEÖTHY Zsolt, A magyar irodalom kis-tükre, Hetedik kiadás, Sajtó alá rend., bev. és könyvészeti függelékkel ellátta KÉKY Lajos, Bp., Athenaeum, é. n., 117. 20 Gyulai Pál: Szépirodalmi szemle = GYULAI, 1908, 138. 21 Ezt másutt részleteztem, lásd Hunyt mesterünk. Arany János kritikusi öröksége. Második javított kiadás, Bp., Argumentum, 1994,222-239. 22 ARANY János Anya és gyermeke = Uő, Prózai müvek, II, sajtó alá rend. NÉMETH G. Béla, Bp., Akadémiai, 1968, 36. 23 ARANY János, Zrínyi és Tasso = ARANY, 1962, 435. 24 TOLDY Ferenc, A magyar költészet története az ősidőktől Kisfaludy Sándorig, Második javított kiadás. Pest, Heckenast Gusztáv, 1867, 256-257.