Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

DÁVIDHÁZI PÉTER: A nemzeti nagyelbeszélés újjászületése (A narratív identitás műfajvándorlása irodalomtól tudományig)

toznak, (például a Buda halála olyan eposz, „amely már nem eposz igazán", jóllehet egy „bármennyire modernizált, de mégiscsak eposzi, sőt honfoglalási eposzi" feladatot vállalt), sőt többféle „funkcióátruházás" során „a továbbra is lényeges funkciók más műfajokban élnek tovább", így „az eposziságból sokminden átkerül a továbbiakban a történelmi regénybe", s vele a műfaji értékhierarchia is módosul: a verses epikáról a prózára tevődik át a hangsúly.

13 De a „sokminden" persze mégse minden, s kérdés, hogy a kettő közti különbséget részben nem azért hagyta-e érintetlenül a történelmi regény, mert e műfajban nincs helye a csodaszerűnek, hősei nem isteni rendelésből cselekszenek, s egyáltalán: hiányzik a természetfölötti vonatkozása, s vajon az így gazdátlan maradt funkciók betöltéséről nem egy olyan tudományos műfaj gondoskodott-e, amelynek a nagy átrendeződéskor még megvolt, sőt nagyon is eposziasan zengett a maga (szinte máig lappangó) transzcendens üzenete a kortársak tudatában? A XIX. század derekán a magyar íróvilág szinte egyhangúlag az eposztól várta a nemzeti reprezentáció díszes alapszövegét, a közösség képviseletére és igazolására alkalmas könyvek könyvét, s e nagy presztízsű társadalmi szerepen tűnődve mintha eszükbe sem jutna az újkor eposzaként emlegetett regény. Tompa ilyen értelemben szánt reprezentatív főhelyet a bontakozó Toldi-trilógiának; ez a hely szerinte eposznak volt fönntartva, de nem akadt rá méltó jelölt, s még nem késő betölteni: „ha kiviheted", írja barátjának 1850. november 30-án, „az első magyar könyv lessz az első nagyszerű Epos, mert Vörösmarty hőskölteményei, kivált Zalán, igen messze állnak attól, hogy egy nemzet mint ollyat elfogadhassa s büszkeséggel utalhasson rajok; Zrínyi kétségen kívül jobb Vörösmartynál, de ez is nyelv és költői képességben természetesen hátra van a mai idők szüleményei mellett."

14 Hogy a Zalán futása elfoglalhatta-e a főhelyet a nemzet könyvei közt, arról megoszlottak a vélemények, de elég nagy egyetértés mutatkozott az elfoglalás feltételeiben. Erdélyi 1845-ben kifogásolta, hogy e műben Árpád csak vezérként, emberi vonatkozásaitól megfosztva jelenik meg, alkalmatlanul egy teljes eposzi világ főszerepére, s pusztán „hadLJ IMRE László, Műfajok látformája XIX. századi epikánkba, Debrecen. Kossuth Egyetemi Kiadó, 1996, 32-33, 43-44, 46-48. 14 Tompa Mihály Arany Jánoshoz, 1850. november 30. Lásd ARANY, 1975, 306.