Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

DÁVIDHÁZI PÉTER: A nemzeti nagyelbeszélés újjászületése (A narratív identitás műfajvándorlása irodalomtól tudományig)

sem vesszük, s aligha jutna eszünkbe a műfaj ismérvei, még kevésbé kritériumai közé fölvenni: „novellában nincs helye a csodálatosnak", l Tekintsünk el attól, mennyire van e kizárásban Névynek igaza, s hogy írtak-e olyan novellákat addig vagy azóta, amelyekben találunk csodás elemet. Kétségbe vonhatnánk e kritérium egyetemes érvényét, hiszen például Jókai A tarcali kápolna című novellájában (1850) a „magyarok Istene" nagyon is eposzias deus ex machinaként jelent meg a csatamezőn, „köd oszlopában járt népe előtt", hogy győzelemre se­gítse, majd a nemzeti mitologémákkal és bibliai utalásokkal átszőtt jelenet végén a narrátor tanúságot tesz a megtörtént csodáról és meg­rendülten fohászkodik a magyarság fölött ezer év óta őrködő hatalom­hoz.2 (A ködoszlopból oltalmazó Isten nem véletlenül hasonlít arra, ahogy Arany tanulmánya szerint az eposzi hősök egy felsőbb hatalom felhő- vagy tűzoszlopait követik;3 novella talán itt jut a legközelebb ahhoz, hogy olyan „kisded eposz" váljék belőle, amilyennek Gyulai látta 1853-ban a KeveházáXA) Huszadik századi példaként meg eszünkbe juthat, hogy Tamási Áron novelláit nemhiába nevezték egy­szer „liturgikusának, utalván bennük „liturgikus szerkezet, szakrális hős, himnikus nyelv" hármasságára, sőt hasonló jellegűeket azóta Nyí­rő József és Kanyó Sándor mítoszteremtő novellisztika} ában is talál­tak, noha ezek tennészetfölötti eleme olykor világi átértelmezést kap, mint Nyírő Kopjafák sorozatának első történetében, mely egy szegény pásztorról szól, „akivel csoda történt a havason".5 Termékenyebb problémához vezető kérdés, hogy vajon miért tartotta Névy szüksé­gesnek olyasmivel is jellemezni a műfajt, ami nincs és szerinte nem is lehet benne, s miért éppen a csodálatos hiányával, holott a novellában 1 NÉVY László, Az írásművek elmélete, vagyis az irály-, költészet- és szónoklattan kézikönyve. Iskolai és magánhasználatra, Ötödik, átnézett kiadás, Bp., Eggenberger, 1876, 128. 2 JÓKAI Mór, A tarcali kápolna = Uo, Elbeszélések (1850), 2/A. kötet, sajtó alá rend. GYÖRFFY Miklós, Bp., Akadémiai, 1989,266-286. 3 ARANY János, Zrínyi és Tasso = Uő, Prózai művek, I, sajtó alá rend. K.ERESZTURY Mária, Bp., Akadémiai, 1962, 425. (A továbbiakban ARANY, 1962) 4 GYULAI Pál, Keveháza = Uő, Kritikai dolgozatainak újabb gyűjteménye 1850­1904, Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1927, 14. 5 A „liturgikus" novella kifejezés Szabédi Lászlótól származik; kiterjesztett alkalma­zása Kántor Lajostól. Vö. KÁNTOR Lajos, Népiség - mítosz - novella = Uő, Alapozás. Klasszikusok - kortársak. Tanulmányok, esszék, Bukarest, 1970,225—237.

Next

/
Thumbnails
Contents