Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

T. ERDÉLYI ILONA:A magyar irodalmi népiesség eléletének forrásvidéke

tudá egyesítni Toldiában".

35 Ö volt az, akit később ugyancsak foglalkoztatott a „régi és népi" kérdése, és aki beteljesítette azokat a reményeket, amelyet Erdélyi és társai az irodalmi népiességhez fűztek. Erdélyi kritikusként és esztétikusként - mint azt gazdag életmüve példázza - mindig vállalta a népköltészet esztétikai értékeit: a nemzetit, az eredetit, az egyénit, mint amelyek elvezetnek irodalmunk organikus fejlődéséhez. Azt az utat próbáltuk vázlatosan végigjárni, amelyet íróink - Herder, majd a német romantikusok, köztük elsősorban a Grimm-fivérek gondolatai és tevékenysége segítségével, azokat a sajátos magyar viszonyokra alkalmazva - megtettek. Bár a magyarok, elsősorban az „Ungarndeutsch"-ok és J. Grimm közt eleven volt a kapcsolat, mégis fontos volt Bécs közvetítő szerepe. A Bécsben élő magyarokon keresztül volt igazán élő ez a tájékozódás, mert a Habsburg fővárosba gyakrabban jutottak el íróink, mint a távolabbi német államokba, ezáltal hamarabb és személyesen értesülhettek a mindenkori újdonságokról, így épültek be a német romantikusok gondolatai a magyar irodalomba, segítve azt a fejlődést, amely a néphagyományok értékeinek felfedezésével, hasznosításával az 1840-es években felgyorsulva vezetett a magyar irodalom egyik nagy korszakához: Petőfi és Arany költészetéhez. 3

~ ERDÉLYI János, A három divatlapról, Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. júl. 25., ill. Erdélyi János válogatott művei, Bp., 1986, 295. A „teljesen kimondja az én elvemet", valamint „a sem úri, sem népi, hanem érthető..." ugyanígy Arany János Szilágyi Istvánhoz írott levelében (1847. szept. 6.), amelyben azonosul az Erdélyi által mondottakkal. (Erdélyi János írása névtelenül jelent meg.) Lásd Arany János levelezése, sajtó alá rend. SÁFRÁN Györgyi és SÁNDOR István = Arany János összes művei, XV, Bp., 1975,137.