Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

PIERRE LAFORGUE: Háttal a politikának. Baudelaire 1850-ben

hasonlít is, amitől valószerűtlen lesz a való, a valóság mégis jelen van, költői és profetikus síkon létezik, és szüntelenül, hiánytalanul működik - ezt foglalja össze páratlan tömörséggel a Szatír a Századok legendájában ebben a három szóban: „újranőtt a való".

26 Vele szemben Baudelaire folytonosan a valóság hiányát, a lét általános fogyatékosságát hangsúlyozza, és ez a fogyatékosság lesz a mű lényege. Ezzel magyarázható, hogy az Hugo költészetében oly fontos szerepet betöltő prófécia, amely a transzcendenciába vetett hitre alapul, teljesen ismeretlen Baudelaire-nél.

27 Ezt az összevetést egészen 1856—57-ig kellene folytatnunk, amikor egy év eltéréssel jelenik meg a XIX. század két nagy költői remekműve, a Szemlélődések valamint A romlás virágai, és végig kellene kísérnünk a baudelaire-i költészet fejlődését a Les Limbes-töl A romlás virágaiig. A feladat nyilvánvalóan túllépi a jelen előadás kereteit. Térjünk vissza tehát 1848-hoz. Úgy áll ez az év a XIX. század történelmében, mint a politika fárosza, de poétikai szempontból is sok kérdést vet fel. Mind Hugónál, mind Baudelaire-nél egyfajta üres helyet jelent: Hugo abbahagyja a Misères (A nyomor) írását, Baudelaire nem ír semmit; másrészt viszont Hugo számára és Baudelaire számára egyaránt fontos átalakulásokat hoz ez az esztendő, a látszat ellenére nem is annyira politikai, mint inkább irodalmi szempontból. Tény, hogy 1848 júniusa döntő fontosságú volt mindkettejük politikai fejlődésében, de az életműben az irodalom területén csapódtak le a dolgok - a szó kémiai értelmében. Más szóval revelatív hatással volt rájuk 1848. Még akkor is, ha ez a megvilágosodás nem járt rögtön kézzelfogható eredményekkel, eleinte csak szimbolikus következményei voltak. Baudelaire esetében ez azt jelentette, hogy a költő megváltoztatta a verseskötet címét - A leszbosziakról Les Limbes-re -, az antik történelmi hátteret fölváltotta a jelenkori történelem, a deviancia költészetét a melankólia költészete. Igen beszédes paradoxon, hogy a forradalom éve, amely során Baudelaire a lehető legaktívabban kapcsolódott be 26 Hugo: La Légende des Siècles = Poésie, II, szerk. B. LEUILLIOT, Paris, Seuil, 1972, 101, 643. sor. Magyarul: Századok legendája, A szatír = Victor Hugo versei, Bp., Európa, 1975, 212. NEMES NAGY Ágnes fordítása. 27 Egyetlen kivételt a világvégéről szóló néhány csodálatos oldal jelent Lásd Oeuvres complètes, I, 665-667. Erről a szövegről lásd még LAFORGUE, Baudelaire el „la Fin du monde". Colère et tristesse d'un prophète = Littérature et savoir, Saint-Etienne. Printer, 1996.