Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

PIERRE LAFORGUE: Háttal a politikának. Baudelaire 1850-ben

és tart egészen 1848-ig.

8 Ebben a légkörben él a húszéves Baudelaire. Érthető, hogy érzékeny erre a gyászos helyzetre, és egyik jelszava lett „az új eljövetele".

9 Az új eljövetele, ami szenvedélyes költői művekben ölt formát - ilyen például a kiáltvány-értékű Egy dög - melyekben Baudelaire olyan költészettant alkotott, amellyel hátat fordít a nagy romantikus lírának, s rafináltan provokatív prózaiságot képvisel azzal, hogy A beteg Múzsát vagy Az eladó Múzsát választja. Ez a romantikával szakító költészet abban a versciklusban érte el a legfeltűnőbb és legbotrányosabb hatást, amely a Les Lesbiennes (A leszbosziak) címet viselte.

10 Láthatjuk, milyen változást hozott Baudelaire a költészetben A leszbosziakkaX Casimir Delavigne műve, a Messéniennes (A messzinai nők) óta, mely a romantika hajnalán keletkezett, vagy Hugo Orientales (Keleti képek) című versciklusa óta. Nem is kell erre túlságosan sok szót vesztegetnünk. Elég, ha rámutatunk, hogy ez a „petárda-cím",

11 ahogy maga Baudelaire nevezte, nemcsak a polgári erkölcs elleni merénylet, hanem merénylet az Irodalom Köztársaságában érvényes költői erkölcs ellen is, hiszen a cím alá tartozó művekben - rejtve - költői funkciót és státust tulaj donit Leszbosz „kárhozott asszonyainak", így a költészet gyakorlását kétszeres devianciának: szexuális és etikai devianciának kiáltja ki. Baudelaire sokáig megtartotta ezt a címet: 1847-ig hatszor is így emlegeti a gyűjteményt. Csak 1848 novemberében kapja A leszbosziak a Les Limbes (Pokoltornáca) címet. Az új cím, mint tudjuk, erőteljes utalás: a „pokoítomáca" kifejezés a Fourier-hívek szótárában „a szociális kezdetet" és az „ipari fejlődésből származó nyomorúságot"

12 jelenti. A címváltozás az 1848-as februári forradalom és a júniusi napok borzalmas megtorlása után következik be, nyilvánvalóan szerepet játszottak benne az adott történel8 Flaubert helyezi az illúzióvesztés nagy regénye, az Érzelmek iskolája cselekményének kezdetét 1840-re, ami sivár év volt a történelemben. 9 Salon de 1845 = Oeuvres complètes, II, 407. Vö. természetesen Az utazás utolsó sorával is. 10 A Les Lesbiennes-rő\ lásd ROBB, i. m., 169-186, valamint F. W. LEAKEY, Les Lesbiennes: a verse novel? = Baudelaire, collected essays (1953-1988), Cambridge, Cambridge University Press, 1990, 29-47. " „Szeretem a titokzatos címeket vagy petárda-címeket". Vö. BAUDELAIRE, Correspondance (1832-1860), texte établi, présenté et annoté par Claude PICHOIS, Jean ZiEGLER, Paris, Gallimard, 1973,1, 378. 12 J. Pommier fedezte föl és C. Pichois hivatkozik rá. Vö. Oeuvres complètes, I. 794795.