Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Kovács Ida: Az utolsó pillanat lenyomata: a halotti maszk

Kovács Ida AZ UTOLSÓ PILLANAT LENYOMATA: A HALOTTI MASZK Mottó: „Kerülgettem s megszerettem egy halotti maszkot. Közben azonban évek múltak el. Évek s az ostrom. Pátzay elkészítette Babits maszkját a halottas ágyon. írók, tisztelők, barátok, tanítványok osztoztak a huszonöt-harminc másolaton. Én is szereztem egyet s kiakasztottam. Két napig függött a szegen. A szegről egy polcra került, onnan lejjebb egy másikra. Évekig tologattam, dugdostam, könyvek mögé, ablak alá. Irtóztam tőle. Kezem ügyében voltak a könyvei, a maszkkal azonban úgy tettem, mintha elveszett volna. ...Néhány napja elmentem ablakom alatt. Orosz tisztlakóm szokott kikönyökölni rajta estefelé. Aznap hófehér, csontos férfiarcot láttam odafenn. Ember vagy kísértet ilyen halovány? Csak nyakig látszott, mintha az ablak mögött guggolna. Babits maszkja volt, a kihajtott ablakot támogatták vele. ...Fölmentem a tiszthez s elkértem. Itt van a kezemben. ...Azelőtt is szelíd volt ez a maszk, csak én nem láttam a hazug, árnyéktalan fényben. Szépen megvárta, amíg átcsiszolta szememet a halál. Ráért várni lassú vándorútján a könyveim mögött. Mihálynak eddig én csak az élő embert tudtam szólítani. „Mihály - szólítom először a maszkot, alig hallhatóan. Holnap már hangosabban mondom. Tudok mindent, Mihály." (Cs. Szabó 1946, 90-92) Ha nem láttunk még halotti maszkot, akkor is értjük, miért használják írók, költők egy-egy művükben ezt a komor és ünnepélyes szóösszetételt metaforaként. Tisztelgés és kegyelet az embernek, emlékezés és emlék állítása a szellemnek. Halotti maszk - csak ennyit ír Kosztolányi Dezső Tóth Árpád halálakor a Nyugatban megjelentetett gyászverse fölé. Első sorai: Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesekmívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem dermed. (Kosztolányi 1928, 639) - A költő képe szinte kényszeríti az olvasót, hogy vésse emlékezetébe a halott arcot, őrizze a veszteség felett támadt fájdalmat. Schöpflin Aladár 1937-ben megjelentetett magyar irodalomtörténetében külön fejezettel, címe: - Halotti maszkok - adózik elhunyt kortársainak: „Az alábbiakban néhány éremszerű arcképet kívánok adni az új nemzedék azon tagjairól, kiknek írói törekvéseiben legjobban tükröződik az új írói forradalom szelleme. Kezdem azokon, akiknek a pályája már be van fejezve, a halottakon." - írja Schöpflin 1937,1711.) Míg Kosztolányinál pozitív, Schöpflinnél pedig általános metaforaként jelenik meg a „ha-