Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Kelevéz Ágnes: A Babits Emlékkönyv

évek közepén, Ady hívővé vált, s a kor felfokozott hangulatából következően Babits ellen fordult. Az Ady-Babits értékelés diákvilágban lecsapódó, szinte hisztérikus méreteket öltő, a korra jellemző természetrajzát olvassuk itt. Vagy-vagy! Aki Adypárti, az Babits-ellenes, s fordítva. Az elutasítottat már-már diabolikus tulajdonságokkal ruházzák fel: Babits „nem meri magát egész testtel fotografáltatni; púpos!"

26 Dallos felnőttkori, reális Babits-értkelésének történetéből most a mi szempontunkból az a tény fontos csak, hogy szinte ismeretlenül, személyes viszony nélkül megkapott 1938-os Baumgarten-díja amennyire kötelezte őt, „legalább ugyanannyi gátlást is" jelentett számára, hogy felvegye vele a személyes kapcsolatot, hogy bocsánatot kérjen tőle. Csak Babits halála után, a hivatalosan elvárható hála erkölcsi gátja alól felszabadulva tud őszintén szólni hozzá. Illyés Gyula a másik, aki bevallja ezt a paradox érzelmi helyzetet. „Most bontakozik a magányból, az ezerféle elzártságból és bezártságból. Első alkalom, hogy szabadon írhatok róla."

27 Éppen a zavaros, anyagias gyanúsítgatásoktól, politikai vádaskodásoktól terhes irodalmi élet teszi az Emlékkönyv írásainak fő motívumává a jelentől való elfordulást. „Nem volt magyar költő, akit több támadás ért volna, mint őt" - írja Illyés. A Babits Emlékkönyv kollektív fellebezés a jövőhöz, s az érvelés közös alapja művészi értékében való hit, hogy a test esendőségével, megítélésének visszásságaival szemben életműve halhatatlan, mely a legnagyobbak közé sorolja őt. Ezzel fonódik össze annak megfogalmazása, hogy Babits magatartásával is kiemelkedett kortársai közül. „A mű nemcsak betű, hanem magatartás is" - fogalmaz szokásához híven tömören és plasztikusan Márai.

28 Szinte ugyanezt a fordulatot alkalmazza Kerecsényi Dezső: Babits arra tanított, hogy az esszé „nem pusztán gondolat és igazság. Az esszé: magatartás."

29 Ezt emeli ki Bálint György is: „Művével és életével egyaránt nevelt."

30 Csécsy Imre, Radnóti, Tamási Áron, Vas István, Szekfű Gyula - egyszóval szinte mindenki Babitsnak életművén túlmutató értékeit állítja középpontba: ő volt az élő mérték, „csúfos és olcsó napjaink során" az ünnep

31

, akinek a betegséggel való, kitartó küzdelme is a humánum győzelmét hirdette. „Babits haldoklása éveinek idejében írott műveivel bebizonyította - írja Márai -, hogy a világ minden támadása erőtlen az emberi szellemmel szemben. Addig élt, amíg az utolsó betűt le nem írta, amíg pontot nem tett műve végére. Ilyen hatalmas a lélek? Igen, ilyen hatalmas."

32 Az Emlékkönyv lapjain és a búcsúztatókban jellemzően gyakran visszatérő gondolat, hogy halála, a test legyőzettetése az általa képviselt értékek egyetemes veszélyeztetettségét szimbolizálja. Egy egész nemzedék számára Babits lett az őrtorony, „jelkép és tiltakozás: őre és jelképe az emberi műveltségnek, a nagy európai hagyománynak és tiltakozás minden ellen, ami a nagy eszmét veszélyezteti."

33 Az a párhuzam, amit pár évvel korábban József Attila Kosztolányiról mondott ki: „az emberiségen, mint rajta a rák, nem egy szörny-állam iszonyata rág", az a párhuzam 1941 nyarának végén még inkább érvényes. „Meghalt, mert keresztre feszíttetett a Szellem, mely éltette" - írja Káldor György.

34 „Hároméves betegsége egyetlen heroikus lázadás volt a végső formátlanság: a halál ellen - emlékezik Bálint György - [...] Amikor utoljára láttam, úgy éreztem, hogy az igazi Európa már csak ott van az ő szobájában és még néhány hasonló, távoli szobában."

35 Bóka László a temetés kapcsán fogalmazza meg a legpontosabban a Babits halálát övező magatartást, mely egyben az Emlékkönyv egyik alapvonását világítja meg: „Mindenki túlbeszél feladatán, hiszen ürügy minden feladat."

36 Valóban egy nagy halott búcsúztatása évszázados szokások által kialakított lehetőséget teremtett közösségi állásfoglalásra, tiltakozásra. Abban a nyomasztó és vészteljes időszakban, amikor Nyugat-Európát és a Balkánt már lerohanta Hitler, s a német csapatok Moszkva felé nyomultak, amikor már Magyarország is belépett a háborúba és egy-