Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Császtvay Tünde: A halottak nem kérdeznek vissza

„Na de Kálmán bácsi, bizonyos jelek azért gyanúsak..." (Esterházy 1979, 307) Igen prózai, de vélhetően helytálló magyarázatot találtunk a műfajválasztás okára. Nincs tehát szó egyébről, minthogy a Jó könyvekbe írni, különösen verses művet, meglehetősen kevés időt felemésztő (max. másfél ív) és kifejezetten kifizetődő vállalkozás volt, gondoljunk arra ugyanis, hogy ekkoriban egy vidéki tanító éves fizetése 300-400 forint között mozgott. Nyilvánvaló azonban, hogy egyre kevésbé kerülhetjük meg a fő kérdéseket. Miért született hát meg A komáromi fiú című verses Jókai-életrajz és teljesítette-e megbízatását? Milyen mint mű, és egyáltalán, mi ez? „Tele léhasággal hízelgéssel és valótlansággal - hogyan tudta ide alázni tollát" - szörnyülködött Gyulai, s valljuk meg, ha esztétikai mércével mérjük A komáromi fiút, Gyulainak nemhogy igaza van, de megállapításai még higgadtságról is tanúskodnak. Tudnunk kell azonban, hogy ennek a műnek meg kellett születnie és ilyennek kellett lennie. Mikszáth és a vállalkozás fontos szerepet szánt neki. Az olvasóban mindenek előtt az kelthet visszatetszést, hogy a mértéktelen (és szatirikus hangnak nyomát sem mutató) túlzásoktól terhes és egy halandó ember hétköznapi cselekedeteit isteni-megváltói csodatételeknek feltüntető dicshimnusz melyet akár természetesnek tarthatnánk egy MAR halottról szóló emlékbeszédben ezesetben egy MEG ELŐ emberről íródott meg. Mikszáth Jókairól szóló szövegében Mikszáth Jókaihoz való viszonya és Jókai iránti magatartása olyan, mintha a kegyelet tárgya, azaz Jókai már nem élne. És ez bizonyos ( kifordított ( értelemben igaz is. A Jókai-szakirodalom jól(rosszul magyarázva ugyan, de régóta érzékeli, hogy a 80-as években az író pályáján valami változás történt. A 80-as években másféle, kísérletezőbb Jókai-regények kezdtek születni, mint azt megelőzően. Eközben az írói közösségen túli világban Jókainak ugyan továbbra is visszakérdezés nélkül kijárt a „nemzet nagyja" titulus, gyakorlatilag azonban erőteljes háttérbe szorulását láthatjuk. (Lapvállalkozásai sorra tönkremennek, országgyűlési pozíciója megrendül stb.) Márpedig egy hatalmas minisztériumi reklámkampánnyal újonnan beindított, nagy jövőt (és sok pénzt) remélő vállalkozásnak nem ilyen Jókai kellett. A sorozatnak - saját jól felfogott érdekében - a megszokott, a „bejáratott", az istenített, az imádható, hogy ne mondjam, a kultikus, „a mi jó öreg mesélőnk" kellett. Az a sikerember, akinek csodálatos élettörténete a következő fejezetcímekre tagolható, mint azt a Mikszáth-mű tette: - születése és hogyan akarják prókátornak nevelni, - mit jósoltak róla és milyen ügyvéd lett belőle, - bűbájos nyelven beszél nemzetének, A fiatal Mikszáth