Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Szilasi László: Jókai talapzata. Jókai Mór Hétköznapok című regényének kultikus olvasata, k. o.

Én egyszerű leszek: az alexandriai megnyitást választom. Littera gesta docet, quid credas allegória Morális quid agas, quo tendas anagogia. (Történetet tanít a betű, hitet az allegória, Cselekvést a moralitás, célt az anagógia.) Betű szerinti (lateralis), morális (morális), allegorikus (allegoricus) és anagógikus (anagogicus) szinteken 1. irodalmi, történelmi és művelődéstörténeti 2. mitikus, 3. bibliai eredetű jelentéseket tulajdonítok majd oda s vissza. A Hétköznapok nehezen követhető cselekménye bűnök és bűnhődések, bosszúk története: Bálnái Körmös István megbünteti a Dömsödi Góliáth családot, megtorolja az általa és szerettei által elszenvedett sérelmeket. A bosszúállás-storyk a kultúra nagy történetei közé tartoznak, számtalan kontextusban értelmezhetők. A bosszúálló ifjú Bálnái figurájában láthatnánk a romantikus magánbírót a justiciert (Hétköznapok 200,428.), a fekete szolga alakjában nem nehéz felfedezni a bosszútragédiák fekete emberét a revengert, talán éppen a Titus Andronicus Aaronját, (243.) de Jókai tesz róla hogy asszociációink elsősorban mégis a Bibliára támaszkodjanak. Az első kötet végére illesztett jól ismert szerzői önértelmezés miheztartás végett rögtön feketére és fehérre, ördögökre és angyalokra osztja a szerepeket. „Most szedjük össze az események fonalait. Két elem áll harcban egymással: egyik sötét, ártó, ármánykodó; másik üldözött, szenvedő, de erős és nyílt csatákban győző. Amott főhelyen báró Dömsödi János áll, kit családgyűlölség, hajlam és szenvedély embertársai démonává kentek fel; vad indulat, hóbortos szenvedély vezeti minden lépteit; ki, hogy egy lélekerejében meg nem ejthető leányt átkos vágyainak feláldozhasson, könnyelműen gyújtá fel annak egyetlen birtokát, s egy várost leégetett miatta; ki saját gyermekét bűnvádi perben marasztalá el; üldözött mindenkit és nem szerettetek senkitől... Nehéz bűnök terhelik lelkét, s a megtorló pallos hajszálon függ feje fölött. Fia, az ifjú Dömsödi álnevek alatt bujdosik az apjától indított bűnper elől, s bujdosásiban Lillát megismeri, ki vele első unoka, s őrülten beleszeret; de szerelme nem értetik meg, s a kétségbeesett kísérlet, a lyány elrablása nem sikerülvén, a bosszúálló megfosztja a leányt őszinte kedvesétől, megfosztja pártfogójától és hitétől a lyán testvérét. Szemközt áll ezekkel az ifjú Bálnái, egy sok keserűt tapasztalt fiatal mizantróp, ki egyik kezével ront, másikkal épít, de gyorsan hat és nyomot hagy mindkettővel; ő volt azon egy, ki látta, mikínt Dömsödi azon szeszgyárt, mely Janka anyjáé volt, önkezivel gyújtá fel, s aki akkor személyében, később kedvese ellen tett ármánykodásainál nevében tanulta őt átkozni és gyűlölni. Ha eljön azon perc, melyben megtudja, hogy e két gyűlöletes eszme egy embert illeti Szenvedélyes, hajthatatlan jellem( törik, de nem hajol, tűr, de nem felejt, s roppant ellenszenv bántja a magas rangúak ellen( ki fog derülni, hogy miért. Atyja életviszontagságait részletesen ismeri, jelszava: „todos contra io, io contra todos" (mindenki énellenem, én mindnyájuk ellen). Jaj annak, kit gyűlöl, az veszni fog. Akit pártfogása alá vesz, hatalom, rang, gazdagság nélkül, csupán lelkének erejével megvédi azt, s mintha egy világ lelke szorult volna belé, szakadatlan harcot küzd az egész világgal. Mellette áldás nemtőjeként tűnik fel az ifjú Szilárdy, ki hogy atyja rokonérzelmű barátjának gyermekeit boldogítsa, őket felkérésé, polgári állásukhoz alkalmazott alakban, hogy részvéte a leereszkedés semmi színét ne viselje magán, s naiv terve volt a lyánt mint köznemes el-