Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Karafiáth Judit: A szamaras költő halhatatlansága. Francis Jamme s kultusza Dél-Franciaországban

Franciaországban, ahol a törvények időállóbbak, mint kevésbé szerencsés országokban, s ahol helyenként még ma is látni a falakon a plakátok felragasztásának tilalmát egy 1891 júliusi törvényre való hivatkozással, ez a lapalji hivatkozás teljesen természetes. A társulási szabadságot valóban ez az 1901. július elsejei törvény szentesítette, mely kimondja, hogy a társulási szerződés: „olyan megállapodás, mely révén két vagy több személy tartós módon egyesíti ismereteit vagy tevékenységét olyan cél érdekében, mely nem irányul szerzett javadalmak megosztására."(Passaris-Raffi 1984, 7). A társaságok természetesen sokfélék lehetnek, de mindegyikükre jellemző, hogy az egyesített egyéni akaratok összegezéseként az alkotás, a tudás és a gondolkodás közösségi művelését szorgalmazzák. Fontos tényező a nem lukrativ jelleg: ez a specifikum különbözteti meg a társaságot a cégtől. Az 1901-es törvény gyökerei visszanyúlnak a francia forradalomig. A forradalom előtt a nem szakmai társulások (tehát nem céhek) egyetlen formája a szabadkőműves jellegű titkos társaság volt, míg a forradalom alatt ez lesz a klub, például a jakobinusok klubja. Nem csoda, hogy a restauráció után, és egészen a XIX. század végéig az egymást követő kormányok mindig is gyanakvással szemlélték a társulásokat. De már a XIX. században kialakultak az érdekvédelmi és a politikai társaságok mellett a dalárdák, a zenekarok, az olvasókörök és a hozzájuk hasonló művelődési körök. Igen gyakran a laikus jótékonysági társaságok szerepköréből is jut valami a helyi emlékeket óvó szervezeteknek: a Francis Jammes társaság tagjai például számos munkaórát szentelnek önkéntes feladataiknak, a költő szellemi és tárgyi hagyatéka ápolásának. A társaság székhelye Orthez, az az épület, melyben a költő tíz évig, 1897 és 1907 között lakott. Jammes hajdani háza, a Maison Chrestia, ma a város tulajdona. A társaság Jammes emlékének ápolását és műveinek kiadását tűzte ki céljául, és minden olyan emléket gyűjt, mely a költővel kapcsolatos. Archívumában a költő kéziratai, egy 4000 levélből álló gyűjtemény, egy 1895-től - vagyis száz év óta - vezetett sajtófigyelő 3000 kivágattál, valamint képarchívum találhatók. Ugyanitt őrzik a Jammes versekre eddig írt több mint 200 dal kottáit is. A társaság évente kétszer képekkel illusztrált bulletint ad ki, és gondoskodik a másik Jammes-emlékház, a Hasparren-i Eyhartzea nyári programjáról is. A társaság megalakulása egy helybeli vaskereskedőnek, Michel Haurie-nak köszönhető, aki nyugdíjba menetelekor elhatározta, hogy a város nagy alakjának, Francis Jammes-nak szenteli összes energiáját. Természetesen nem az egyedüli alapító volt, de sok segítséget senkitől sem fogadott el. Haurie úr eredeti foglalkozásáról csak a helybeli társasági tagok világosítottak fel. Magam tanárnak, ügyvédnek, esetleg lelkésznek néztem volna. Méltóságteljes fellépése, imponáló elokvenciája emelkedett hangulatot adott annak a kollokviumnak, melyen 1993 őszén részt vehettem. Haurie úr tudott bánni az emberekkel, határozottan, de udvariasan kért, szívélyesen, de sohasem túlzottan kedvesen adott. A „Francis Jammes nemzetközi kisugárzása" című konferencia résztvevőit a Jammes kegyhelyek szinte mindegyikén végigvezették. Tournay: a szülőfalu vagy talán város? Franciaországban a falvak is városnak látszanak... A ház, melyben született. A templom, ahol megkeresztelték. Az anyakönyvi hivatal, melyben születését bejegyezték. A polgármester fogadást ad: esti séta Tournay-ban (a séta hossza nem több 3-400 méternél). A helybeli középiskola diáklapjának Francis Jammes számát kapjuk ajándékba, benne a második oldalon a diákok variációi egy megadott Jammes-témára, s átnyújtják az erre az alkalomra készített dossziét is, melynek címlapját a tournay-i ház képe díszíti. Benne színes lapokon a helybeli orvos két verse Francis Jammes-hoz.