Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)
III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Horváth Júlia: Vörösmarty-kultusz Székesfehérvárott
el, a díszebéden Széli Kálmán miniszterelnök - Vörösmarty veje - mondott pohárköszöntőt. Este a lobogódíszben úszó várost kivilágították, fáklyás - lampionos menet vonult először a szoborhoz, majd a Magyar Király Szállóhoz, hol a társas-ebéd vendégei még teljes számban együtt voltak. Itt megállva a zenekar hazafias dalokat adott elő. A miniszterek az erkélyről hallgatták végig a szép demonstrációt... A fáklyásmenetben mintegy tízezer ember vett részt. (Czapáry 1900, Cl.) Az ünnepségek befejező eseménye volt 1901. december 8-án annak a bronzkoszorúnak a leleplezése „melyet Székesfehérvár és Fejérmegye a hazai törvényhatóságok adakozásából készített, s a múlt évi országos Vörösmarty-ünnep emlékére szánt" (Meghívó). A koszorú együttes készíttetésének gondolatát Havranek József fehérvári polgármester vetette fel, s az összegyűlt 3000 koronából Radnay Béla szobrászművész valósította meg. Századunk első felében folytatódtak a Vörösmarty-ünnepségek hagyományos szertartásai. Mihály-napon "impozáns ünnepély keretében hódolt városunk közönsége a költő halhatatlan szellemének. Hatalmas tömeg zárta körül a ligetet, hogy emlékezzenek hazánk egyik legnagyobb költőjéről. Vakító fény világította meg az ércbeöntött óriás alakját. Nyolc óra után lobogó fáklyákkal megérkezik a Városi Tűzoltó Egylet, majd a Dalkör vonul a szoba köré sokszínű lampionokkal. (Fejérmegyei Napló 1930, 4) Változatlanul megemlékeznek a szobor leleplezésének, a költő születésének és halálának évfordulójáról. A felolvasások témája rendkívül változatos volt. Foglalkoztak Vörösmarty költészetével, drámáival, nyelvezetével, stílusával, elemezték a műveit lélektani, filozófiai, történelmi, orvostudományi szempontból. Visszatérő téma volt a Vörösmarty-család története, a költő élete, kapcsolata szülőföldjével. A felolvasások színvonala is változó volt. Van közöttük ma is helytálló elemzés és van csupán a hely szelleme által inspirált dolgozat. „Ki akarnám mutatni, hogy Vörösmarty fejlődésére nem volt közömbös azon körülmény, hogy ő itt a megyében született, sőt ki akarnám mutatni, hogy szülőhelye őt egyenesen predestinálta bizonyos szerepre, melyet később betöltött." (Fürst 1904, 5) Fejér megye a honfoglalás megyéje, azért lett Vörösmarty honfoglalás költőjévé, az Árpádok királyi városa adta e hazának az Árpádok költőkirályát!" (Fürst 1904, 7) Egész könyvtár telne meg, ha minden munka nyomtatásban megjelent volna. A felolvasások ismertetését, bírálatát a helyi sajtó közölte, a Vörösmarty Kör megalakulása óta minden esztendőben kiadott évkönyvben egy részük olvasható is, a legtöbbnek mégis csupán a címét ismerjük. A felolvasásokat mindenkor társasvacsora követte. Ezen ünnepélyeken „a hölgyek is szívesen látott vendégek" voltak: a körnek rendes tagjai csak férfiak lehettek. A két világháború közötti időszakban a kör rendezvényei rendkívül népszerűek, látogatottak. Ezekben az esztendőkben válik hagyománnyá a „Vörösmarty-lakoma" és a Vörösmarty-bál. Az irodalmi tevékenységet előbb a körön belül alakult „harminc évesek" csoportja, majd 1932-től a Vörösmarty Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság irányította. A társaság tagja csak művészettel foglalkozó, legalább három színvonalas munkát felmutatni tudó alkotó lehetett. A kör és a társaság mindvégig szoros kapcsolatban állt. Az alapszabályaikban megfogalmazott célúkat tekintve nem sokban különböztek egymástól, mégis úgy alakult, hogy az irodalmi élet szervezését a társaság végezte, míg a kör biztostotta a helyiségeket és a hallgatóságot. 1933 decemberében a Vörösmarty tiszteletére rendezett irodalmi esten Kosztolányi Dezső vett részt. 1934-ben a Vörösmarty emlékünnepélyen Babits Mihály olvasta fel a költőről szóló neves tanulmányát. 1939-ben Áprily Lajos tartott előadást. A Vén cigány műhelyéből címmel.
