Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Horváth Júlia: Vörösmarty-kultusz Székesfehérvárott

saját dicsőségét. Székesfehérvárott találtam fel a Vörösmarty-kultusz középpontját. Itt is kell annak maradnia: mert hisz Fehérváré, Fej érmegyéé Vörösmarty Mihály!" - dr. Fürst Aladár főreáliskolai tanár kezdte így felolvasását (Fürst 1904, 3-4) 1903. decemberében az önképzőkör ünnepélyén. A századfordulóra kiteljesedett kultusz gyökerei negyven évvel korábbbra nyúlnak vissza. 1860. június 15-én - visszatérőben Pestre - megállt Fehérváron az az Eötvös József vezette akadémiai küldöttség, amely Niklán Berzsenyi Dániel, Balatonfüreden Kisfaludy Sándor emlékművének leleplezésén vett részt. Az ünnepi lakomán, melyet városunk rendezett a küldöttség tiszteletére, Zirchy Jenő „megemlékezve a kegyeletről, mellyel Somogy és Zala megye két jeles költőnek áldozott, indítványozá, hogy Vörösmarty Mihálynak, a nemzet koszorús költőjének, e megye, melyben született s a város, melyben első iskoláit végezé, állítana szoboremléket." (Fekete 1873, 5) A beszédet zúgó éljenzés követte. Zichy Jenő és Splény Henrik, a „Székes-Fejérvári Casino" akkori elnöke, nyomban megbízattak a munkálatok előkészítésével. Néhány nap múlva kérelmet nyújtottak be, hogy a szobor felállításához és a gyűjtés megkezdéséhez engedélyt kapjanak, az azonban „tekintve az országban létező hangulatot és az agitációra való hajlamot" (Csongor 1960,19) elutasíttatott. A megismételt kérelemre 1861-ben igenlő válasz érkezett. A Zichy Jenő elnökletével megalakult Vörösmarty-szobor bizottmány gyűjtőíveket bocsájtott ki és felkérte Vay Miklóst a terv elkészítésére. A szobor felállítása országos méretűvé szélesedett közadakozás és öt esztendei munka eredménye, s ez alatt az idő alatt sokan és sokat tettek a megvalósulás érdekében. A Széchenyi utcai háztulajdonosok felajánlották, hogy saját költségükön beboltoztatják a nyitott csatornát, hogy a szobrot közelükben, a kanálisparton kialakítandó téren állítsák fel. A nemes város adta az építési anyagot „a téren és körülöttei munkálatokra nézve pedig egyhangúlag elhatározta, hogy a munkálatokhoz szükséges gyalog- és igáserőt, részint a közgyűlés tagjai, részint a város közönsége lelkes fiainak nemes áldozatkészségéből teremti elő." (Fekete 1873,11) A teret természetesen a költőről nevezték el. A Déli Vasút Társaság a talapzathoz szükséges szürke márványt Nabrezinától Székesfehérvárig „tetemesen leszállított áron" szállította. Az ünnepélyes alapkőletételre 1865. augusztus 14-én került sor, azután elkezdődött a nagyszabású leleplezési ünnepség előkészítése. Megalakult a térrendező, térdíszítő, szállás- és fogatokról gondoskodó, lövöldéi vigalmat rendező, vendégfogadó és közebédrendező bizottság. 1866. május 6-án Székesfehérvárott leplezték le az ország első Vörösmarty szobrát, Vay Miklós alkotását. Az ünnepély a ciszter templomban cerebrált szentmisével kezdődött, majd a díszmenet a fellobogózott utcákon át a Vörösmarty térre vonult. Ott zöld fenyőágakkal lombozott diadalív, emelvények, díszes lombsátrak fogadták az érkezőket: a család