Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Leblancné dr. Kelemen Mária: A Madách-társaságok

Összevetve a Társaság célját az 1919-es célkitűzéssel, megállapíthatjuk, hogy lényegében azonos törekvéseket írt zászlajára a Madách Társaság 1947-ben is. A cél elérése érdekében azokat az eszközöket, lehetőségeket tervezték, amelyekkel 1919-1944 között éltek. Abban viszont alapvetően különbözik a két alapszabály, hogy 1947-ben a célkitűzéseket, feladatokat sokkal rövidebben, tömörebben fogalmazták meg, mint 1919ben. A Madách Társaság összetétele: Az 1947-es alapszabály törli az „alapító tag" fogalmát; a tiszteletbeli, a rendes, a pártoló tag fogalmánál lényegében ugyanazok a kívánalmak, mint az 1919-es alapszabályban. A tagok jogait és kötelességeit tartalmazó §-ok kevesebb merevséget, formai kötöttséget tartalmaztak, mint az 1919-es alapszabály paragrafusai. Egyszerűsödött a Társaság szervezeti felépítése. A módosított alapszabály ismeretében valóban elképzelhető volt a sikeres tagtoborzás, a Madách Társaság nyitottabbá válása. Bővült a közgyűlés jogköre, hatásköre. Az ésszerűsítést, tömörítést az is bizonyítja, hogy 1919-ben 65,1947-ben 40 §-ból állt az alapszabály, amelyet 1947-ben Pályi Pál elnök, Szép Róbert titkár és a két hitelesítő: dr. Lippay Lajos és Kapós István írt alá. Az újabb Madách Társaság sohasem tudott „feltámadni", működni. „Megfojtotta" a kor, a „hivatal" útvesztője. A módosított alapszabály jóváhagyását több ízben hiába kérte, sürgette nemcsak a Társaság vezetősége, hanem a Kulturális Egyesületek Szövetségének ügyvezető elnöke, sőt a vármegye alispánja is. 1947. október 18-án a BM tanácsosa a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályának vezetőjéhez fordult. A Madách Társaság kérelmét azzal a kéréssel küldte meg az Államvédelmi Osztály vezetőjének, hogy folytasson le vizsgálatot és az eredményről tájékoztassa. A Balassagyarmati Kapitányság Államvédelmi Osztálya által 1947. december 12-én összeállított jelentés lényege: Az egyesületnek vagyona, pénze, pénztárkönyve, a működéshez szükséges helyisége nincs. Taglétszáma jelenleg 15 fő. A Társaság működésének újbóli engedélyezése esetén a kiadásokat a tagdíjakból kívánták fedezni. A vezetőségben a változás a tisztújító közgyűlés alkalmával valósult meg. A politikai pártoknak, a demokratikus szervezeteknek a Társaságról alkotott véleménye jó. Az egyesület a módosított alapszabály láttamozása iránti kérelmet benyújtotta - olvashatjuk a rendőrségi jelentésben.

19 Az 1948. év összesített lényege: a Madách Társaság újbóli működését nem kezdte meg; a felterjesztett módosított alapszabály jóváhagyása nem érkezett meg Balassagyarmatra! 1949. január 10-én a népművelési miniszter jelentette a Belügyminisztériumnak, hogy a Madách Társaság ténylegesen nem létezik. 1950. január 20-án a Belügyminisztérium értesítette a vármegye alispánját a Társaság feloszlatásáról. 1950. február 28-án Nógrád vármegye alispánja jelentette a Belügyminisztériumnak a Madách Társaság feloszlatásával kapcsolatban, hogy sem iratai, sem vagyona nincs.

20 „Végigfutottuk" a feltámadni készülő Társaság küzdelmét. Főbb vonásaiban áttekintettük, összevetettük a módosított, soha jóvá nem hagyott alapszabályt az 1919. évivel. Kár, hogy a Társaság áldozata lett az egyesületek feloszlatására irányuló kormánypolitikának! * Az 1983-as kettős évforduló után született az ötlet Salgótarjánban, hogy 1988., Madách Imre születésének 155., vagy 1989., halálának 125. évfordulója legyen a Ma-