Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Fábri Anna: „Sohasem volt ily compact egyetértés" - A Kazinczy-ünnep - 1859

vadász-, kertész-, verseny- és agarászegyletekkel, annyira, hogy a megyéből és a diétából kiszorított emberek - ezer alkalmat nyertek összejőni és tanácskozni" - összegzi hazulról jött információit az emigrációban élő Jósika Miklós barátjának, Fejérváry Miklósnak írott levelében 1860. május 25-én. (Jósika 1988, 302) 15. A határokon túli ünnepségek többsége is ekkor zajlott le: Bécsben a magyar iparosok, Galíciában az ott állomásozó magyar katonák, Konstantinápolyban a kibujdosottak („könyvek közt könnyezők előtt"), Prágában a magyar egyetemi és politechnikumi ifjak, Botosamban, egy moldvai városban, pedig az odaszármazott magyar zenetanár rendezett - a többségében nem magyar közönség számára - többnyelvű Kazinczy-estet. (Ünnepségeket tartottak még ezenkívül Bukarestben és Jénában is.) 16. így például a német ajkú Dobsinán német nyelven zajlott az ünnepség túlnyomó része. 17. A Széphalmon rendezett Kazinczy-ünnepen (1860. január 3-án) (amely - a Vasárnapi Újság 1860. 2. száma szerint - „a magyar akadémiai első ünnepélyen kívül... kétségkívül a legfontosabb és legnagyobbszerű" volt) a sáros-havas, téli időben több mint négyezres tömeg figyelhette, amint a Szózat hangjai mellett Károlyi Edéné Korniss Klarissa grófnő „ragyogó magyar öltözetben" parasztlányok társaságában, „mély alázattal, térdre borulva tette a koszorút a sírra". „Csodálatos, isteni gondviselés! - lelkendezik a tudósító. - E sírt... melyen évekig kórót lengetett a szél, most egy országos szépségű grófné, egyesülve a nép szüzeivel, ezrek jelenlétében, könny és sóhaj kíséretében megkoszorúzza és fiatal kíséretével annyi koszorút rak rá, hogy azok terhe lenyomná az élőt." (Kazinczy-album 55) 18. Érdekes kivétel az 1860. április 13-án, Alvincon megtartott (sorban a legutolsó) Kazinczy rendezvény, amelyen „kizárólagosan nők ünnepeltek... a lelkes hölgyek... kizárták a férfiakat, büntetésül azért, mivel annak idején ünnepélyt e célra rendezni elmulasztottak." (Kazinczy-album 41) 19. Különlegesen nagy hatást keltettek az allegóriái jelenetek, amelyek Kazinczy apoteózisát a magyar nemzet közelgő megújulásának ígéretével kapcsolták össze. Ezeket a produkciókat választékosság helyett közhelyszerűség, s a bizonytalan esztétikai ízlés mellett félreérthetetlen politikai érdek hatotta át. A szakrális jelleg a mutatványosság ízeivel keveredett bennük - s éppen ez az elegyesség lehetett sikerük titka. (Az aradi színházban bemutatott „allegóriái képlet" részletes leírását [Kazinczy-album 41] már idéztem korábbi tanulmányomban.) 20. Bizonyos megjegyzések arra engednek következtetni, hogy általában nemigen volt nagy különbség „hivatásosok" és „amatőrök" produkciói között: Tompa például elkeseredetten panaszolja, hogy a miskolci színidirektor szavalati működése tönkretette költeményét: 1. Csenegery Antalhoz, 1859. nov. 25-én írott levelét. (Tompa 1964, 328) 21. Sokak szerint a legmeghatóbb beszédet az az öreg pap tartotta Széphalmon, aki 28 évvel ezelőtt - mindössze tizenöt főnyi gyászoló közönség körében - Kazinczyt temette. „Ne hagyjon el bennünket a remény. Ki hitte volna, hogy a sírt (...) egykor ezerek fogják körülvenni, a nemzet gyöngyei, urak és asszonyságok, az egész nemzet, kik e szent maradványok körül bástyát képeznek." (Kazinczy-album 55). Hivatkozik a beszédre Erdélyi János (Erdélyi 1962,497) és a Pesti Napló, valamint a Vasárnapi Újság is. 22. Még akkor is így van ez, ha ilyesfajta rendezvényekre olykor csupán kényszerűségből került sor: a hatóságok betilthatták (és több helyen be is tiltották) a Kazinczy-megemlékezéseket, de nem tehették meg ezt bálokkal és estélyekkel. A Kazinczy emlékének szentelt táncestélyek a közösségi és egyéni reprezentáció tökéletes alkalmait kínálták, az irodalmi kultusznak azonban vajmi kevés teret nyitottak. IRODALOMJEGYZÉK KORABELI BESZÁMOLÓK AZ ÜNNEPSÉGEKRŐL: Akadémiai emlékkönyv a Kazinczy születése évszázados ünnepéről. Pest 1859. Kazinczy-emlény. A Miskolczon 1859. okt. 27-én tartatott Kazinczy-ünnepély rajza. Miskolc 1860. [Szerkesztette Lévay József] Kazinczy Ferenc emléke tartatott Tatában 1859. dec. 8-án. Komárom 1859. Kazinczy Ferenc évszázados örömemléke Eperjesen nov. 1.1859. esztendőben. Sárospatak 1859. Kazinczy Ferenc születésének százados ünnepe Sárospatakon a Főiskola imatermében dec. 3. 1859. Sárospatak 1859.