Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Mezei Márta: A keszthelyi Helikon-ünnepélyek - és ahogy az írók látták

magatartása miatt elvették a kamarási rangot, Kazinczy gúnyosan írt arról, hogy ezt milyen értetlenül, mennyi fájdalommal fogadta( történetei, sőt, magának is rossz tapasztalatai voltak Festetics zsugoriságáról( véleménye szerint a főúr „fösvény", 's virtuosus embert játszó vánus ember." (IV 523,443-444), s még 1821-ben is emlékszik arra, hogy Festetics, mellőztetése idején nem mert válaszolni neki, a „láncot viselt embernek." (XVII. 349) A hozzá írott versben Festetics munkás élete révén követendő mintaképpé emelkedik: „példád tanítson bennünket", írja itt. Nagy tettei felsorolásában hangsúlyos helyet kap a „lant és ének" ünneplése. S míg a többiek, s elsősorban Berzsenyi arról írtak, hogy a szép kezdet után Keszthely legyen, váljon a múzsák otthonává, Kazinczy már megvalósult ideált dicsér: „Olympiánk nyílt meg" írja lelkendezve, a „pártás" költők itt „elveszik béredet"; egyaránt gondolhatott itt a szerepeltetésre, a faültetésre, a jutalmazásra. Kazinczy a vers formájában is udvarol Festeticsnek és a dunántúliaknak. Leveleiben megírja, hogy tudatosan választotta a rímes „magyar ízlésű schémát", engedett a „közönségessé váló ízlésnek", bizonyítva, hogy bár őt németesnek, a nemzeti irodalom megvetőjének kiáltották ki, tudja ő ezt a formát is. Elégedetten írja, hogy sikerült versét a „francia Epitrek' stíljében" megalkotni, s fölényes büszkeséggel sorolja azokat a sorokat, nyelvi fordulatokat, amelyeknek modern, nyelvújítási ízeit az ünnepelt és hívei nem is vették észre, ám tudni véli, hogy „ellenségeim szájokban elakadt a' szó." (XVII. 349) Levelet is írt Festeticsnek, ebben váratlan megtiszteltetését „a legforróbb hála köszönetével" nyugtázza, a „nagyragyogású jóltevőt" dicséri, kit „annyi érdemek tettek halhatatlanná közöttük és egész Európa előtt." (XV 538-539) Kazinczy Festeticset ekkori tevékenysége, a Georgicon felvirágoztatása érdeméért végül is méltán dicséri, íróként pedig, mint láttuk, több oka is volt a főhajtásra. Levele végén azt írja, hogy „igyekezni fogok még a' nyáron megjelenhetni Excd előtt", Horváth Ádámnak írva is beszámolt ezen tervéről, illetve ennek anyagi okok miatti meghiúsulásáról. (XVI. 51) Amelyben az a különös, hogy Festetics őt sem a Helikon-ünnepre, sem Keszthelyre nem hívta. Kazinczy jelentősége, tekintélye elegendő volt Festeticsnek egy ízlése ellenére tett gesztushoz, de személyes közeledéshez nem. Kazinczy azonban mindenképp jelezni akarta részvételét a Heliconon, kéri, hogy versét az 1819-i februári ünnepen olvassák fel, s Festetics ezt „kedvesen vette" (XVII. 316) s teljesítette óhaját. Kazinczy értesül aztán az újabb faültetésekről is: a harmadik (1819-i) februári alkalommal Kis János és Faludi nyerik el a megtiszteltetést; Kazinczy ugyan tévesen Zrínyit említi Kis mellett. Kisben ismét egy dunántúli író magasztaltatott fel Keszthelyen, az ő fájának Kazinczy különösen örvend, barátját így maga mellett tudhatja az „Olympián", a jelet barátságuk megörökítéseként is ünnepli: „Csak hogy megvan a' mit óhajtottam! csak hogy a' Te fád az enyém mellett áll! Hirdesse ez is barátságunkat, melly nekem mindég fő kevélységem lesz, akár úgy tekintlek mint írót, akár úgy mint Embert." (XVI. 331) Öntudattal írja barátjának, hogy ő ajánlotta a grófnak levélben és versben Kis és Zrínyi megdicsőítését. Kazinczy itt a hírhez igazítja saját érdemét: az említett írásokban ugyanis Kis mellett ő nem Zrínyit, hanem Virágot ajánlotta. Megjegyzésre érdemes Virág esete. Festeticsnek elég súlyos vétek terheli lelkét vele szemben: amikor annak idején megvonta támogatását Péteri Takáts Magyar Minerva sorozatának kiadásától, Virág kötete már beérkezett, az végül a szerkesztő pénzén és lelkes szervezőmunkával gyűjtött adományokból jelent meg 1799-ben. Festetics azonban Virágot nem magasztalta fel a faültetéssel, talán azért, mert Kazinczy táborában tudta, talán későbben sor került volna rá is, ekkor azonban 200 forint pénzjutalommal kárpótolta. Festetics 1819 februárjában már betegen vett részt az ünnepélyen, Horváth beszámol róla, „hogy nem úgy ment az Inneplés", a főúr aztán április 2-án meghalt. Több