Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Kozák László: Barokk: a kultuszok hierarchiája

„Az emberi értelem jellegzetessége, hogy nagyobb rendet és egyenletességet tételez föl a dolgokban, mint amilyent valóban talál, és bár a természetben sok az egyedi és egyenetlen, mégis nem létező párhuzamokat, megfeleléseket és vonatkozásokat vél felfedezni mindenütt." Bacon megjegyzésében e filozófiák bírálatának másik szempontját adja: e filozófiák nem azért elvetendők, mert eretnekséget tartalmaznak, mert ellentmondanak más tekintélyeknek, hanem mert e megfelelések egyszerűen nem léteznek. Ekkorra az ellenreformáció térhódításával már éles kritika éri e tanok jó részét, és a 17. századi gondolkodók már szelektálják a hasznos és haszontalan filozófiákat. Már Bacon is az elkülönített ködképeiben a színház ködképe a különböző filozófiák bírálata. Nyomában Bayer János 1662-es Labyrinthusi fonál c. munkájában négyféle hamis filozófiát utasít el (a szofisztikust, az empirikust, a babonást és az ambiciózust).

41 Továbbá Bayer - szintén Bacon hasonlatát átvéve - a méhhez hasonlítja a helyes gondolkodást, amely a felszívott anyagot „saját képességével átváltoztatja és különválasztja".

42 A filozófia elágazik, az antikos-világmagyarázó, praktikus-sarlatán, teoretikusegyházi mellett feltűnik a modern értelemben vett tudományos ismeretelmélet. Descartes 1637-ben az Értekezés a módszerről című műben is elvet minden addigi tanítást; szkeptikus resolutio-ja a végsőkig redukálja az ismeretek lehetőségét, egyszersmind megtalálja azt a pontot, amely szilárd alapot biztosíthat a megismerő elme számára. A kultuszok sokfélesége helyébe egység lép. A kultuszok és a titkos tanok feledésbe merülnek, de elemeik mélyebb értelem nélkül, még tovább forognak a literátusi és képzőművészeti műveltség elemei között. A manierista költészeti kísérletek, a spanyol gongórizmus, az olasz marinizmus, az angol metafizikus költészet - és a nekik alapot adó szellemi sokféleség átöröklődik a 17. századba, ugyanakkor nem éli túl azt, hiszen már az 1600-as években feledésbe merültek az egység keresésének filozófiai gyökerei, és a tiltás átadja a helyét az értetlenségnek. Az irodalomban a metafizikus költőkre vonatkoztott Johnson-i gondolat talán a manierizmus műveltségképének elvesztésére is illik, miszerint a metafizikus költők „a legkülönneműbb gondolatokatfogják erőszakkal közös igába".

43 JEGYZETEK 1. Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése 1991.190. 2. Egon Friedell: Az újkori kultúra története, Bp.,1991.III.9. 3. Bán Imre: Előszó = A manierizmus szerk. Klaniczay Tibor 1982.7. 4. Régi Magyar Filozófusok Szerk.: Mátrai László, 1961. 192. 5. Bán 31. 6. Bán 79. 7. Nyiri Lm. 182. 8. Joscelyn Godwin: Athanasius Kircher. A Renaissance Man and the Quest for Lost Knowledge 1979 London, 9. 9. Pico della Mirandola: Az ember méltóságáról = Reneszánsz Etikai Antológia, 1984, 554-555. 10. Mirandola Lm., 214. 11. Mirandola I.m., 225. 12. Mirandola I.m., 235. 13. Mirandola Lm., 236. 14. Mátrai I.m. 30. 15. Friedell i.m.III.157. 16. Gombrich, Ernst H.: Leonardo tanulmányai a víz és a levegő mozgásformáiról = Reneszánsz tanulmányok, Bp.,1985, 24.