Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Kozák László: Barokk: a kultuszok hierarchiája

hangzik össze. Laskói Csókás Péter marosvásárhelyi iskolaigazgató 1585-ben elősorolja a lehetséges változatokat. A platói kettős világot, a Picoi hármast, a kabbalista négyest, Paulus Scalichius hat részre osztott világát, majd Cusanus hármas felosztására hivatkozva állást foglal: „Végül is a világnak e hármas felosztása a többieknél hihetőbbnek és intézményünk számára alkalmasabbnak látszik, ezért a vizsgálódásaink további folyamán ezt fogjuk követni, elhanyagolván a többieket".

23 Ez a szellemi sokszínűség talán Rudolf udvarában virágzik utoljára, ahol az összehangzások különbözősége és a különbözőségek összehangzása-elv burjánzó manierista kultúrát teremt. Ez a szellemi pezsgés azonban már a maga korában túlhaladott lehetett, hiszen a kortárs Ben Jonson Rudolf alkimistáját, Edward Kelly-t az Alkimista című komédiájában már kifigurázza. Ugyanitt a reneszánsz egység gondolat is csak a csaló Finesz szájából hangzik fel, abban a jelenetben, amikor Kontra nevű szereplő ezernyi alkotórészt elsorol, hozzáteszi: „Mind e név egyet jelent. " Itt már csak az ámítás szinonimája a beavatottak számára megnyíló világ mirandolai gondolata: „A művészetet köddel vonták be íróink... nehogy az együgyűek eltanulják és beszennyezzék... Az egyiptomiak / Tudása uram, nem jelképes írás? / A Bibliában nincs párbeszéd? / E szent forrásfői a bölcsességnek nem allegóriák?'

,nA A valóság csodált tárgyai Az egyre erősebben jelentkező valóság azonban a korban meglehetős tanácstalansággal találta magát szemközt. Úgy tűnhet, hogy a kor embere kezdetben a jelenségeket vagy a tárgyakat nem megérteni, hanem csoportosítani és birtokolni kívánta. Miközben a világ sokszínűségére újabb és újabb bizonyítékokat fedezett fel, makacsul tovább élt a deduktív gondolkodási módszer, és az előítéletek. Szívósan tartották magukat a világ létezőinek, tárgyainak antikvitásból örökölt tévhitei. Igaz, a mindennapi tapasztalat is megerősítette ezeket a vélekedéseket, hiszen e természeti különlegességek az ereklyetárakban és a wunderkammerekben tapasztalati tényként tárultak a kor gondolkodói elé. A rejtett egyházi és a világi gyűjtemények a 16. századtól fokozatosan megnyíltak a főrangúak, a különböző Akadémiák tagjai, vagy művészek, humanisták számára. Szokásos lett a városnéző utazások során végigjárni ezeket a gyűjteményeket. Dürer 1520-ban, ahogy a Németalföldi útinapló-ban leírja, „Láttam Henrik császár karját, a Szűzanya ingét, övét és egyéb ereklyéket".

25 A furcsa, érdekes tárgyak gyűjtése hatalmas méreteket öltött. Az ambras-i gyűjtemény, Rudolf prágai udvara legendás hírnévre tett szert, de a művészek sem voltak mentesek e szenvedélytől - igaz, számukra e különleges tárgyak munkaeszköznek számíthattak. Dürer például említett útján nem tudott ellenállni néhány szép bivaly és ökörszarvnak. A világegyetem hermetikus vázlata