Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)
III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Kozák László: Barokk: a kultuszok hierarchiája
Tiszta formájukban ezek a tanok ritkán nyilvánultak meg. Egyrészt a humanizmus kezdetén csak idézetekben, kommentátorokon keresztül jutott el a legtöbb mű az olvasókhoz, akik e kritikailag kevéssé vizsgált alapanyagokból szűk körökben ható bár teljességre törekvő, belterjes kolligátumokat szerkesztettek. Például a kabala első összefoglalása Moses ben Sem Tob de Leon által csak 1300 körül történt, és ez is, akár más kultúrák és filozófiák, csak közvetítőkön keresztül - jelen esetben Raymondos Lullus közvetítésével - hatott 4 , de említhetnénk a kor művészetét, az emblémagyártást, amely az egyiptomi írás vélt megfejtésén alapult. Másrészt a reneszánsz alkotói és filozófusai forráskezelési módjára a filológiai igény, a doktrénerség, de a szabad, sőt önkényes felhasználás egyszerre volt jellemző - például Arisztotelész dogmává emelése vagy teljes elutasítása. Az előbbire példa Scaligero, aki 1561ben kijelenti: „Arisztotelész a mi császárunk, minden művészet örökös diktátora" 5 , az utóbbira Patrizi, aki 1585-ben így ír: „Arisztotelész poétikai tanításai nem megfelelőek, nem igazak és nem elégségesek a tudományos ars poetica megalkotására, valakinek a költővéformálására, és egy költő megítélésére". 6 A humanizmus: összebékítés A 15. század közepén megerősödik az a - az egyház részéről akkor sem tolerált humanista összebékítő meggyőződés, amely szerint a különböző kultuszok lényegében ugyanarról szólnak. Már a skolasztika is kifejtette - Szent Tamás nyomán -, hogy Istenben egybeesik, ami a földön különböző és ellentétes. Ezt a gondolatot Nicolaus Cusanus fejleszti tovább: „Ahogy a végtelen körív valójában egyenes, úgy a végtelenben, Istenben, egybeesnek a földi sokaságtól elválaszthatatlan ellentétek". 7 Ez a coincidencia oppositorum. Cusanus már a platóni dialektikából is merít, ahogy 1440-ben megnyílt Firenzei Platonikus Akadémián Ficino és köre is. Ficino tanítványa, Pico della Mirandola már programszerűen ötvözte össze a különböző filozófiai iskolákat, kultuszokat. A gondolat térhódításában kulcsszerep jut az imént említett Raymondos Lullusnak, illetve a neki tulajdonított műveknek, sőt, ez a tanítás a barokk korig él, nézeteit egy elkésett reneszánsz tudós, barokk kori jezsuita, Athanasius Kircher Ars Magna Sciendi című munkájában is átveszi. 8 Pico della Mirandola huszonnégy évesen megfogalmazott Az emberi méltóságról című írása szerint a szabad akarattal az ember nem csak a külső természeti korlátokat győzheti le, hanem a saját természetét is végtelenül fejleszthetni istenivé. 9 Ha így van, akkor lehetőség nyílik arra, hogy benne egybeessen minden ellentét. Az ember választhat: „Nem alkottunk sem éginek, sem földinek, sem halandónak, sem halhatatlannak, hogy önmagadat amilyennek csak akarod, döntésed és rangod értelmében magad alakítsd ki, s mint fazekas abba a formába gyúrd át, amelyik inkább tetszik. Lelked végzéséből lesüllyedhetsz az alacsony, állati világba, és újjászülethetsz a felsőbb, isteni világba". w A boldogsághoz vezető út egyféleképpen nyílik meg - bár különböző utakon. A kultuszok csak formái ennek az útnak, a biblia vagy a görög szent szövegek, ahogy Pitagórász, Jób és Szókratész kakasa, ugyanazt jelentik: az istenüléshez szükséges humanista tanulmányok és beavatási szertartások célja, hogy "lelkünk isteni felét a dolgok ismeretével és égi ambróziákkal tápláljuk"} 1 1495-ben Mirandola 900 tételét szeretné megvitatni, melyek jó része, a Platón és Arisztotelész filozófiája közötti egyezésről, befejezetlen formában, fenn is maradt. Bár Ágoston az akadémikusok ellen c. művében ezt cáfolja, de vallja Joannes Grammaticus is - érvel Mirandola, hogy: „Platón csak annak szemében különbözik Arisztotelésztől, aki Platón szavait nem érti"} 2 De a mózesi intés és a görög misztériumokba
