Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Kerényi Ferenc: A körözőlevéltől a szoboravatásig. A Petőfi-kultusz első korszaka, 1849-1862

indítványozta a Petőfi-család házának megjelölését emléktáblával, s ott, helyben, össze is gyűjtötte az ehhez szükséges összeget (110 forint 50 krajcárt és egy aranyat), magára vállalva a kivitelezés teendőit is. Abban a Fölszólítás a nemzethez! c. cikkébern, ahol ezt elmondta, egyszersmind javaslatot tett „egy közköltségen Pesten felállítandó nagyszerű emlék"-re.

43 Innentől a pesti Petőfi-szobor ügye két szálon futott. Ami a kultusz művészettörténeti vonatkozásait illeti, Reményi tíz arany pályadíjat tűzött ki egy megfelelő szobortervre. (Ennek költségeit Reményi előbb 20, utóbb 30-40 ezer forintra becsülte.)

44 A kiemelt jelzőre Reményit rossz tapasztalatai késztették, „nehogy azon szobor, mint már hazánkban több - a nemzet méltóságával és a dicsőitek költő emlékével összhangban ne legyen." Az utalás elsősorban Czélkuti-Züllich Rudolf sikerületlen írószobraira vonatkozott, Katona József és Kisfaludy Sándor méltatlan emlékeire, amelyeket már a hazafias kegyelet sem tudott szépnek látni. (A beolvasztásra ítélt Kisfaludy-szoborról kötetünkben Praznovszky Mihály tanulmánya szól részletesen.)

45 A Petőfi-ikonográfia mindmáig nem figyelt fel arra, hogy (Züllichnek a pesti, 1858. júliusi műtárlaton bemutatott bronz mellszobra után) az évtized fordulóján ugrásszerűen megszaporodott a Petőfi-szobrok száma, amelyeknek sem datálása, sem keletkezéstörténete nincs feltárva. Ernst Lajos 1922-ben még számontartotta Dunaiszky László mellszobrát, egy ismeretlen alkotó 1859-es (?) büsztjét és Gasser Józsefnek az 1860-as évekre datált mellszobrát. (Ezekhez társul majd negyediknekmint látni fogjuk - a kiskőrösi köztéri szobor.) A későbbi ikonográfusok - Várkonyi Nándor, Rózsa György - már csak Dunaiszkyvel foglalkoztak.

46 Aligha túlzott a feltevés: a mellszobrok számának megszaporodása nemcsak az általában vett közhangulattal, hanem Reményi felhívásával is kapcsolatba hozható. A közadakozás módját Reményi a Pesti Napló 1860. dec. 30-i számában publikálta (Petőfi Pesten állítandó szobra ügyében), miután karácsony másnapján megtartotta első ülését a szoborbizottság, amely egyértelműen értelmiségi-szakmai testületnek tekinthető. Tagjai voltak: Arany János, Barabás Miklós, Csengery Antal, Egressy Gábor, Gorove István, Greguss Ágost, gr. Haller Sándor, Henszlmann Imre, Jókai Mór, Kemény Zsigmond, Királyi Pál, Pákh Albert, Pompéry János, Rottenbiller Lipót, Szász Károly, Székely József, Tomori Anasztáz, Tompa Mihály, Tóth Kálmán, Urházy György, gr. Wenckheim Béla. Hozzájuk kellett volna csatlakoznia az ekkor távollévő Deák Ferencnek és br. Eötvös Józsefnek. A költségek előteremtésére 124 aláírási ívet küldtek szét, begyűjtésük a sokat utazó művész Pesten élő öccsére, Reményi Károlyra hárult. Emellett érkeztek adományok a felhívásokat közlő fővárosi lapok, elsősorban a Pesti Napló és a Vasárnapi Újság szerkesztőségébe is. A szervezett gyűjtés keretében befolyt összegeket a pesti takarékpénztárban helyezték el, kamatra. A gyűjtés során sajátosan keveredtek az önkényuralmi évtizedben felértékelődött magánszórakozási alkalmak (névnapi összejövetelek, lakodalom) a kulturális rendezvények hagyományos formáival (jótékony célú hivatásos és műkedvelő színielőadások, bankettek, táncestek, bálok). Az utóbbiak sorában a koncertek vezettek, elsősorban persze magának Reményinek a fellépései, aki 50 forinttal indította el a gyűjtést, és aki 1860/61-ben 22 helységben (Kiskunhalas, Makó, Hódmezővásárhely, Szentes, Gyula, Nagyszalonta, Debrecen, Püspökladány, Nagyvárad, Dobsina, Igló, Szepsi, Baja, Arad, Kisújszállás, Károlyfehérvár, Nagyenyed, Csíkzsögöd, Fogaras, Szekszárd, Pöstyén, Hajdúböszörmény) egymaga további 2580 forintot hegedült össze a Petőfi-szobor javára, az 1863. dec. 16-ig befolyt összegnek 36 %-át. Áz ekkor készített mérleg szerint a közadakozás - a kamatok és a szerkesztőségekhez befutott, néhányszáz forintnyi summák nélkül 7111 forint 51 krajcár eredménnyel járt. (Az 1882-ben avatott és a pesti Duna-par-