Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)
II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Kerényi Ferenc: A körözőlevéltől a szoboravatásig. A Petőfi-kultusz első korszaka, 1849-1862
szerkesztő reménykedő kommentárjával még Világos előtt, a kolozsvári Szabadság c. lap 1849. aug. 7-i számában, majd a még ellenálló erődben megjelent Komáromi Lapokban Bulcsú Károly (Petőfi sírján, szept. 11.) és Hencz József (Petőfihez, szept. 15.) verseivel. 20 Innentől kezdve szinte folyamatos a költői megemlékezések, sírversek, episztolák sora. Az élvonalbeliek (Arany, Tompa, Vajda) tollát a méltó visszatekintés mellett a lírát mindjobban eluraló Petőfi-epigonok elleni indulat is vezérelte. A poétái derékhad (Tóth Kálmán, Vahot Imre, Zsuka Gusztáv, Sárosi Gyula, Zalár József, Bozzai Pál, Lévay József stb.) és az alkalmibb tollforgatók (mint a kényszersorozott Petőfi István vagy a vándorszínész Futó János) verseiben viszont kialakult az a közhely-készlet, ami a Petőfi-kultusz verssorokba tördelt hányadát ezentúl jellemezni fogja: a születés és a halál vitatott körülményeinek érzékeltetésére használt üstökösvagy meteor-hasonlattól a hősi halál és a házastársi hűtlenség próféciáiból összeállttott idézetmontázson át a csattanóig, miszerint az eltűnt költőt eredményesen csak a műveiben lehet nyomozni. 21 Az életben maradt Petőfi reményéből többen igyekeztek megélni. E téren, Dienes Andrással szemben, aki (kedves elfogultsággal) mindössze két csalót feltételezett, Ferenczi Zoltán igazát valljuk: több ál-Petőfi akadt itthon és külföldön is. 22 A megtévesztési kísérletek az írókat sem kímélték: említettük Nagy Ignác ál-költőjét; Pákh szintén utalt egy (nem részletezett) 1851-es esetre, amikor az ő hiszékenységében reménykedtek. Az 1852 tavaszán Pestre is ellátogatott Tompa Jókaitól hallott félreérthető mondatokat; Pákh tréfája ugyanekkor (hogy ti. mosónőjének Tompát, mint a bujdosásból hazatért Petőfit mutatta meg) csaknem rendőrségi üggyé fajult. 1857 elején egy marosvásárhelyi felbukkanás indította Jókait cikkírásra a Magyar Sajtóban. A Vasárnapi Újság 1860-61-ben újabb adatokat közölt az ál-Petőfik ténykedéséről, sőt: hasonló eset még ekkor, 1861-ben is előfordult a Hegyalján. 23 Ha az ismert eseteket térképre vetítjük: Marosszék, Kolozsvár, Nagybánya, Zilah, Diószeg, Székelyhíd, az Arad megyei Miske, Arad, Békéscsaba, Pest, a Győr megyei Kisbabot, Győr, a Tolna megyei Bölcske átfogják az ország jelentős területeit. Nem túlzott tehát Jókai, amikor 1857-ben többes számban beszélt az ál-Petőfikről: „... korhely géniek vándoroltak a népszerű költő titokteljes formája alatt egyik úri háztól a másikhoz, némi kedvező arcz hasonlat által biztatva, míg azután valahol a költő személyes ismerősére találva, rajta nem vesztettek a bitorolt szerepen..." 24 (Emiatt is hiányozhattak térképünkről azok a helységek, ahol Petőfi többször vagy sokat tartózkodott.) Jókai tehát nem írói fantáziájára támaszkodott, amikor az 1861-ben megírt Az új földesúrban, „A szerencsétlenség mint iparüzlet" címet viselő II. fejezetben egy, verseivel is érvelgető ál-Petőfit szerepeltetett Garamvölgyi Ádám birtokán. 25 Az életrajz utolsó másfél esztendejének fehér foltjai („Petőfi életét 1847 végéig per longum et latum megírtam" - írta Gyulai is 1853 novemberében Aranynak 2 ' 1 ), a tényeket pótló legendák és adomák - visszahatva - általában is rontották a biográfia esélyeit: a kultusz maga alá gyűrte az irodalomtörténetet. A „regényes rajzok"-ból majdnem minden esztendőre jutott: Jókai Mór Tarka élet c. könyvének sikerét (1855) az 1858. évi második kiadása bizonyította; 1856-ban a Budapesti Viszhangban Vahot Imre szólalt meg; 1859-ben (Vahot kiadásában) a Petőfit személyesen már nem ismerő Szokoly Viktor Regényes rajzok Petőfi Sándor ifjúkori éveiből c. kötetkéje került az olvasókhoz (második kiadása 1862-ben). A szerző nem is kertelt sokat előszavában: „... az üres hézagokat a költő képzelme pótolja ki..." Joggal panaszkodott Gyulai már a Pesti Napló 1857. jan. 14-i számában: „... maholnap Petőfi helyett egy tökéletes hóbortos ember fog állani a közönség előtt, minden lélek- vagy széptani kulcs nélkül." Igaza volt: Jókai is (a Vasárnapi Újság 1856. márc. 2-i számában) egyetlen személyi-
