Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)
I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Hász-Fehér Katalin: Emlékkönyv-irodalom a reformkorban
günkre lehet a nagyszámú napló és emlékirat, bár úgy tűnik, ezeknek a feltárása, kiadása is a fent említett, célképzetes szemlélet alapján történt. Sok közülük nyomtatásban meg sem jelent, másoknak a múlt század óta nincs újabb kiadásuk, vagy pedig válogatott szemelvényeket olvashatunk belőlük 2 , míg a meglévőket kizárólag a történelmi események és a kor nagy személyiségei szempontjából dolgozták fel. Ezekben a szövegekben azonban nagyon értékesek a magánéletre vonatkozó feljegyzések, különösen a női emlékiratokban és naplókban, mert bár Kazinczy is, Jósika is a részletezésben látják a memoárok valódi értékét, az igazi részletezők, úgy tűnik, mégis a nők. Az ő írásaikban rajzolódik ki az a magánélet, amely körül a biedermeier-vita zajlik, az a gondolkodás- és szemléletmód, amelyet csak igen nagy megszorításokkal lehet képmutatónak és sznobnak nevezni, akkor tudniillik, ha a „magánélet", a „mindennapiság" lecsupaszított, ideáljaitól megfosztott jelentésére gondolunk. A reformkort Janus-arcúnak szokták nevezni, mely „egyik arcával előre, a jövő felé tekintett, amely a liberális-demokratikus változásokat hozta, a másik arcával pedig hátra, a támadva-védekező hatalom akcióira" (Erdélyi 1991, 8). E kettő között azonban volt egy nagyon intenzíven megélt jelen is. Intenzitását ennek a jelennek valóban egyfajta múlt- és jövőszemlélet adta, de ezeket nem lehet teljességükben a társadalom- és politikatörténeti fogalmakkal kifejezni. Sokkal inkább közrejátszottak ebben az esztétikai kategóriák: a múltra nézve a görögség ideális, átesztétizált világának az eszménye, előre tekintve pedig a romantikus jövőkép, amely részben valódi politikai törekvéseket foglalt magában, de ugyanakkor volt egy erősen mitikusutópisztikus szintje is, amely főként az irodalomban működött, és amely a köztudatot sokkal mélyebben befolyásolta, mint maguk a politikai törekvések. A görögségeszmény itt nem a klasszicista örökség továbbélését jelenti, még a Kisfaludy által emlegetett és a Vörösmartyn is számonkért graecizmusra, a pásztoridillek, görög hangzású nevek és rokokó formák használatára sem kell gondolnunk. Még akkor sem csak erről van szó, ha Kisfaludy határozottan céloz arra, hogy a női közönség éppen ezt igényli, és az egyik emlékírónő is leírja, hogyan jöttek divatba a görög szabású ruhák. Sokkal fontosabb Berzsenyinek a Poetai harmonisticában kifejtett szépségeszménye, amely az emberi természetben rejlő költői és játékösztönből ered: „amit nyilván látunk - írja Berzsenyi - mind a szebb égali vad népeken, mind a természet ösztönein fejlett görög kultúra vidám emberein, kik az emberképzet nagy munkáját különféle játékokba öltöztetek, s azáltal az egész életet egy szép játékká bájolák" (Berzsenyi 1985,394). A görög világot a test, az értelem és a lélek szépsége jellemezte, melyben a költők különleges helyet foglaltak el: „Homeros verseinek a hallására - írja Berzsenyi - olyan lelkesedésre ragadtatott a görög nép, hogy a poézis hatalmát a szép műveletű népnél majdnem mindenhatónak kell tekintenünk". E világ legfőbb szépségét azonban mégis az a felismerés adta, hogy „az ember nem egyéb, mint szép testbe öltözött és testén uralkodó szép lélek", aki a környezetét is ehhez az ideálhoz idomítja: „az egész lelki világnak szép testet, a testi természetnek pedig szép lelket ada... " (Berzsenyi 1985, 380; 382) A görögségeszmény egyik műfaji kifejezője az epigramma divatja, amelyről Bajza József 1828-ban ír tanulmányt. Gondolatmenete ( bár ő az emberi természet emlékezési ösztönéből indul ki, Berzsenyiével ér össze: „Midőn az embernek - írja tanulmányának első fejezetében - oly hatalom volt birtokában hogy lelketlen márványra bízhatta gondolatai közlését, minden emlékjel új tehetséget, új életet kapott. Epületek, fegyverek, edények saját felírásokkal díszlettek... Az ily felírások voltak előképei a művészi görög epigrammának... Képzeljük azt a boldog eget, mellyel a természet ezen tartományt megáldá. Alatta egy szép ifjúkor lengett a legszerencsé-
