Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Kalla Zsuzsa: Búcsúsorok - sírszalagok

látogatva nemegyszer lep meg a különbség. Alkalmi, esküvői, lakásdíszítési és csokorkötészetünk formájában, a viráganyag összetételében könnyebbé, kifejezőbbé és művészibbé vált. Gyászkoszorúkötészetünk azonban konvencionális maradt, kocsikerék nagyságú, kifejezéstelen virágtömeggel." (Selendy 1972,144) A beszámolók viszonylag ritkán említik meg a koszorút alkotó virágokat. (Például Kádár János temetése ebből a szempontból kivételes, a párt koszorúja vörös szekfűből készül - noha ravatalon a piros szín csaknem űlos -, s a gyászolók többsége is ezt a színt és virágot választotta.) A koszorút mindig küldöttség hozza a ravatalhoz, ahol előre megtervezett rend szerint kap helyet. Batthyány ravatala a tetemet őrző ferenceseknél volt, Kossuth, Jókai, és Ady előtt már a Nemzeti Múzeumban tisztelegnek a részvétnyilvánítók. A koporsó, a koszorúk látványának megtervezésére művészeket kérnek fel, Jókai ravataláért például Lechner Ödön felel. A koszorútömeg elhelyezése a ravatal képének kialakításában fontos pont. Batthyány temetésén, Kossuth turini ravatalán a fekete bakkacsinnal bevont falra kerülnek a koszorúk. Jókai magasra rakott koporsóját „megközelíthetelenné tette a köréje rakott koszorúk halmaza." (VU 1904, 334), Kossuth koszorúi a múzeum összes lépcsőjét beborítják. Ady ravatalához - a „szörnyű rendetlenség" miatt - alig férnek oda a családtagok. A ravatali pompa fontos része még az elhunyt szobra, vagy fényképe; kitüntetéseinek bemutatása: vörös bársony párnán állítják ki mind Jókai, Rajk, Kádár János temetésén; a díszőrség: állami temetéseken katonák adják, a társadalmi temetéseken az elhunythoz közállók őrzik a koporsót. Megtiszteltetés és hangsúlyos szereplési lehető]ókai ravatalához érkező gyászolók