Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)
Vallomások és emlékezések - FODOR ANDRÁS: Találkozások Pilinszkyvel
A független szellemű folyóiratokra is ez a sors vár. Az úgynevezett „Fordulat éve" után az Újholdban, Magyarokban, Válaszban publikált költők, írók legalább négy-öt évi hallgatásra kényszerülnek. Az Eötvös Kollégium és egymás után három tanári megbízatásom elmúltával, költőként magam is csak 1954-ben kerülök elő. Az új kormányprogram jegyében szerkesztődő, korábbi értékeket módjával, de helyretevő Csillag és főszerkesztője Király István, munkatársul hív. Feladatom a fiatal tehetségek, s a hallgató érdemes elődök megszólaltatása. Ez utóbbi kategóriában másfél évi elszánt kísérletezéssel, a jelentékeny Mária mennybemenetele oratóriummal sikerül Weöres Sándor rangját visszavívni. S mivel már 1952-es kéziratos változatból ismerem Pilinszky korszakos költeményét az Apokrifot, szeretném azt is nyomtatáshoz segíteni. A szerző többször ígéri, de nem adja a közlés jogát. Nagy nehezen, csak 1956 elején eszmélek rá, hogy Pilinszky az én többszöri kísértésemmel szemben inkább Sárközi Márta tartóztatásának enged. Hogyan, hogyan sem, Weöres 1956 májusi publikálása után, a Csillag júliusi számában mégiscsak ott olvasható az Apokrif, a Négysoros, az Impromptu és A szerelem sivataga. Mivel a Csillag az időben hivatalos hitelesítő helynek számít, bizonyos, hogy az ottani megjelenések segítettek Csorba, Takáts, Nemes Nagy Ágnes, Jánosy újra-befogadtatásán. A Kiadói Főigazgatóság például azonnal engedélyezte Weöres válogatott kötete, A hallgatás tornya nyomdába adását, mihelyt a Mária mennybemenetele az írószövetség folyóiratában publikálódott. Domokos Mátyás Leletmentésének Pilinszky fejezete visszaigazolja, hogy a fogcsikorgatva, de végre 1959-re engedélyezett Harmadnapon verskötet előkerülésében is volt valami része a korábbi Csillagbeli közlésnek. Hiszen maga Illés Endre vallotta meg: a „kézirat engedélyezését Király határozott állásfoglalása tette lehetővé." Az ifjabb korosztály talán máig sem képes elhinni, megérteni Pilinszky késedelmes, bürokratikusán kötözködő legalizálásának abszurditását. Miként volt lehetséges például, keleti, déli, nyugati utazásai után, londoni költőtalálkozókon való részvétele, a Sorbonne-on tartott előadása után, hogy itthon továbbra is a gyanakvás és tilalom felhői lebegtek körülötte?! Amikor 1975 januárjában a költő előzetes beleegyezésével a FÉSZEK irodalmi felelőseként Pilinszky felolvasó estjének megrendezésére vállalkoztam, az igazgatóság különféle sziszegéseket és morgásokat érzékel: Pest felszabadulásának 30. évfordulóját, hogy merjük egy irracionalista költő ünnepévé szentségteleníteni? Szerencsére a szervezés felelőssége az enyém maradt, a közönség pedig zsúfolásig megtöltötte a nagytermet. Az összes bárszéket is kölcsön kellett kérni. A szerző saját interpretátoraként remekelt. Műsorát a Kurtág zenésítette Szálkák, Fábián Márta előadta cimbalomzenéjével együtt később Szabadesés címen, hanglemezen is kiadták. Betétként hozzátéve előszavamat. Pilinszky ragaszkodott hozzá, hogy egyéb szöveg a verseken kívül, ne hangozzék el a dobogóról. A rövid invokáció módot adott arra is, hogy a politikai hipokriták óvásaira feleljek. Mi köze van Pilinszkynek az aktuális politikai évfordulóhoz?
