Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: Pilinszky és Kempis Tamás

39 Kempis, 299-305. Magyarul: Zsiros, 250. 40 Idézzünk ismét a Baitz Máriához írott levélből: „Ne félj. Nincs mitől félni. Egyedül az jó, ami van: akár élet, akár halál. - A regényemben ezeket a rétegeket szeretném »fölasni«, szenvedő és hőn szeretett korunkban. Csak a fölszinen van egy egyenetlenség, minden és mindenki egy. Az Atya nem méricskél - Istenem, milyen magaslati levegő ez az abszolút intelligencia »kihült« szivünknek. Mindannyian gyilkosok vagyunk, kivétel nélkül, de ő jó. Ne aggódj értem! Szivemben fokról fokra minden és mindenki egy. Se a magányról, se a haláltól nem félek. Isten viszont mindig és mindent megtesz -, ha végtelen távolságban is tartózkodik tőlünk. Ez a legfőbb kegyelme és a mi egyetlen támaszunk. Látszatra ez a poklunk valójában ez a mennyország. Nem a föld, de a VALÓSÁG." És ugyanott egy másik helyen: „A mindenség szivszorongatóan teljes, tartózkodó, valóságos, telitett, gazdag és csendes. Ennyit tudok már. S ha sikerül teljesen megszűnnöm, talán befogadhatom az atyát, aki mindannyiunk küszöbén áll s akinek szentsége - ezért nem Ítélkezik - még a jót és a rosszat is meghaladja." (Id. a 22. j-ben idézett kiadást.) 41 Kempis, 343-344. 42 Kempis, 367. 43 Kempis, 373. Magyarul: Zsiros, 307. 44 A misztikáról vö. Radnóti Sándor: A misztikus költő. „Árgus" II. (1991), 1. (jan.-febr.) 52-54.; Kempis magyarországi utóéletéről ld. Kiss Ignác: Kempis Tamás magyar fordításai, EPhK, 1885, 233-243., 375-379.; ifj. Horváth János Bevezetés a Krisztus követése kétnyelvű kiadásához, Budapest, 1943.; Jenéi Ferenc: Vásárhelyi Gergely Kempis-fordítása, ItK 1961, 584-598. 45 Vö. Kovács Péter hozzám intézett levelét (Székesfehérvár, 1997. febr. 11.) Megjegyzendő, hogy Nogáll János fordítását igen nagyra értékelte és részletesen elemezte Kiss Ignác, a 44. j-ben idézett tanulmányban, 379-384.