Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

JUHÁSZ ERZSÉBET: Az áldozat eleme Pilinszky János költészetében

szimbólumának jegyében fogant ez a vers is, noha egyetlen kimondott szó sem utal rá, csak persze egészének a hangvétele. A középső strófát idézem: „Ki mer / csukott szemmel megállani / ama mélyponton, / ott, ahol / mindig akad egy utolsó legyintés, / háztető, / gyönyörű arc, vagy akár / egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?" Az áldozat elemének, Pásztor és Bárány kettős jelképének megfejthető jelentés szintje addig terjed, hogy kétségbeesni könnyebb, mint azt túlszárnyalni. Mint ahogy csak Pásztornak vagy csak Báránynak lenni is sokkalta könnyebb. Nem véletlen, hogy csupa kérdés a vers minden egyes mondata. Ezen a (mély)ponton már a végső nyitottságból és törékenységből következően nem fogalmazható meg egyetlen tétova állítás sem. Hogy a Jézus alakjához fűződő kettős jelkép: a Pásztor és a Bárány mennyire meghatározó Pilinszky költészetének utolsó szakaszában, arra a múlhatatlan jelen idő, a jelen idő vitrinében égés összefoglaló érvényű utolsó verse szolgálhat még adalékul. A Végkifejlet című: Magam talán középre állok. Talán este van. Talán alkonyat. Egy bizonyos. Későre jár. Itt Jézus, avagy Isten Báránya nyelvi-poétikai síkon is mint a Jelentés vákuuma tűnik elő." „A befogadó tehát a kommunikáció lehetetlenségét tapasztalja e ponton - írja Eisemann György -: a szöveg olyan »csöndjekent«, mely a hasonlatok, metaforák révén, még a hasonlítottat magát is mintegy »kiveti« a nyelvből, kiveti a »megértésből«, hogy a transzcendenssel, mint jelölhetetlennel, »nemmetafizikus« módon kapcsolatba hozhassa." A golgotai triptichonba való fölállás „nyelvi-poétikai »evidenciaja« tehát a költőileg kimondhatatlanban való hitnek a negatív »jele«, e kimondhatatlannak hiátusként való előtűnése nyomán."

13 Jegyzetek 1 Radnóti Sándor: A szenvedő misztikus. (Misztika és líra összefüggése). Budapest, 1981. 104. 2 Uo. 109. 3 „Költői jelentőségét és nagyságát - úgy látjuk - elsősorban a meglepően termékeny kései szakasz előtt keletkezett versek alapozták meg kétségbevonhatatlanul... A pálya egyik paradoxonjának tartjuk, hogy az alkotói kedv megélénkülésére utaló későbbi termékenység ez ideig - nem hozott oly értelmű és szembetűnő emelkedést a költői életműben, amint várni lehetne." (Fülöp László: Pilinszky János. Budapest, 1977. 8. 4 Radnóti Sándor i. m. 109-111. 5 Schein Gábor: Az eszkatológikus szemlélet uralmáról és az apokaliptikusság visszavonásáról Pilinszky lírájában. In: Alföld, 1996/6. 80. 6 Eisemann György: Angyalok a Pilinszky-lírában. In: Pannonhalmi Szemle, 1995. III/4. 106. 7 Schein Gábor i. m. 72. 8 Pilinszky János: Szög és olaj. Budapest, 1982. 235. 9 Vö. Schein Gábor idézett tanulmányának idevonatkozó részével.