Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

Vallomások és emlékezések - VATTAY ELEMÉR: Egy „hites fotográfus" emlékképei, törmelékei

megszédült, talán megcsúszott és így zuhant le a Bécsi utcára. Amit Samu mutatni akart, a csikorgó szörnyűség, még kaparva látszottak a körmök nyomai, ahogyan megpróbált megkapaszkodni az ónozott bádog esőpárkányon. Egyszer régebben Ferenczy Béniné mesélte, hogy azonos villamoson utazott Sarkadi val. Abban az időben jött vissza nagy ünneplések között Gagarin az űrből. Sarkadit a hirtelen jött világhír igen foglalkoztatta, sőt bosszantotta. Állította Erzsikének, hogy ő is tud repülni és a robogó villamosból startolt. Akkor talpra esett.* Most csak a körmök nyomai maradtak. - Talán hitt a te angyalaidban - mondta Jancsi Samunak és idézte: „Én tudom, miféle étkek várnak rám - szólt az angyal... Visszatért a semmiségbe, ahol minden megvan." Versei, elgondolkodó szemei, szavai kísérnek, vannak, jelen idő. Ami hiányzik, a humora, a vidám nyerítő nevetése. Törőcsik Mari is ezt írta levelében Kenésére. Ott november 30-án egy általános és zenei iskolát neveztek el Pilinszky Jánosról. Kenései nyarait töltötte ott, sokat teniszezve. - Érzékenyen, szépen megrendezett ünnepség volt. Pályázatok, versmondás, zászlóavatás, festményleleplezés. A nyerteseknek díjkiosztás. 1979 márciusában rendeztük meg az én kiállításomat Sárváron. Egy szobában laktunk egy hétig, izgalomban, derűben. Átjártunk Velembe, Törőcsik Mariékhoz, Szombathelyre színházba, kisiskolás lányommal Kingával sakkozgatott (!), még azzal a gondolattal is játszott, hogy Bozsokon a vasárnapi misén ő prédikáljon. A megnyitót megelőző nap az ÁVH ellenőrei kiszálltak. A hat személy, akikről a képek emlékeztek, nem voltak grata personák. Az első terem Bálint Endre, Kassák, Latinovits, a második Ferenczy Béni, Kondor, Pilinszky. Festmények, kéziratok, fotóim. A meghívót a művelődési ház már jó előre postázta a megnyitó személyekkel: Kassákné, Ruttkai Éva, Pilinszky. „ÖRDÖGIEN intézted ezt a dolgot" - mondta Jancsi. A megnyitóbeszéd alatt Kassák Klári „lányos zavarában" retiküljét a tanácselnök kezébe nyomta. A vasárnapi Vas Népe címlapján aztán így jelent meg az elnök, egy női retikült lógatva a kezében. Vihogtunk. Az elnök is. De azért lakást, díszpolgárságot, a város kulcsait ajánlotta fel a pezsgős köszöntő után. Becsületére mondva, még másnap is tartotta ígéretét. Aztán az ünnepi ebéden Jancsi a genfi borbély szomorú, de mégis vidám történetét mondta el színesen-közönségsikerrel - az étteremben. (Kötetben a címe: A költészet hatalma?) Lassan könyvtárát ajándékozni kezdte. Egy-egy könyvet szomorú éjszakai beszélgetések után dedikált is. Testhőfoka kissé emelkedett, mint Williams Orpheusának. „Kutyahőmérsékletú" lett. Zenét hallgattunk. Ahogy Kocsis Zoli * 1961., április 12-én került sor Gagarin űrrepülésére. Ugyanaznap éjjel halt meg Sarkadi Imre. Ez a közlés fontos adalék az író utolsó napja történetéhez. (A szerk.)