Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

Vallomások és emlékezések - LENGYEL BALÁZS: A Mirabeau híd alatt

A Mirabeau hídalatt két felragyogtató mű és más egy róla szóló memoár, amelyben esetleg kitetszik, hogy speciális, csetlő-botló a költő élete. Ritka, nagyon ritka eset az irodalmunkban, akinek írói élete és emberi magatartása azonos. Ilyen volt, úgy tapasztaltam, Rónay György. S ilyen lehetett Babits. Vissza kell hát térnem a múltra, a Harmadnapon és a Rekviem című kötetekre. Arra az időre, amikor a hivatalos kritika a Kortársban, éppúgy, mint az Élet és Irodalomban azt írta, hogy egyfelől Ottlik, másfelől Weöres, Pilinszky, Nemes Nagy Ágnes kiadása „népi demokráciánk luxusa." (Kaptak ennél persze rosszabb kritikákat is.) Rónay György viszont ugyanakkor, 1964-ben, a Jelenkorban azt írta: „ Van a lírának is hegyi levegője. Ez árad Pilinszky minden sorából. Nem hinném, hogy vitatható volna: a mai európai költészet magas hegyvonulatába tartozik... a legföljebb százötven lapnyi mű. De terjedelemre a gyémánt sem nagy; és a halhatatlanságot nem rőfre és nem kilóra mérik. Ez a maroknyi mű, gyémánt keménységében állni fogja az időt... " Több, mint harminc év után - legalább annyi értékelést engedjen meg nekem az olvasó, akkor sem magam, hanem Rónay nevében - nincs olyan irodalmár, aki ne tudná, itt és túl a hazán, hogy ez az egykori, csaknem egyedi megállapítás általános érvényű alapigazság lett.