Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

BOTKA FERENC: Déry Tibor és Nagy László

E párizsi napok egyetlen írásos emléke, amely a Déry hagyatékban ránkmaradt: a közös irodalmi est francia nyelvű meghívója - hátlapján a költő írásával: „Tibor! Én most mosónőzök, pedig jobb lenne Veled egy kávé Nagy L. "

31 Mindebben - úgy érezzük - nem elsősorban a közlés tartalma az érdekes, hanem a gesztus: hogy Déry e lényegében véve érdektelen sorokat is félretette és megőrizte. Talán nem kell kommentár.

32 Melléktételünk befejezéseként röviden még megemlítjük a Béres-cseppek ügyét. Ezzel kapcsolatos találkozásaik tényét 1977 elejéről a költő naplójegyzetei rögzítik,

33 de viszontlátjuk azokat Böbe naptáraiban is. (A nyolcvannegyedik évében lévő Déry ekkor már nem vezetett napi feljegyzéseket.) E dokumentumokból a következő hüvelyezhető ki: Déryék együttérző figyelemmel kísérték Béres József rákellenes cseppjeinek az ügyét, amelyet a szakma ellenérzéssel fogadott. Am Nagy László és barátai mindent megtettek elismertetéséért. Déryék - elképzelhető, hogy a költő bíztatására - már 1976. december 17-én találkoztak a feltalálóval és Kósa Ferenccel, aki dokumentumfilmet készített a cseppek gyógyító hatásáról. 1977. február 14-én, 15-én és 17-én (Illyés Gyuláék, lányuk lka és Németh Lászlóné társaságában) megismerkednek a három-részes filmmel.

34 Majd február 20-án ismét találkoznak Kósa Ferenc lakásán. - Három nappal később viszont ez áll Böbe naptárában: „1/2 l

h - Tiborral Aczélhoz". Majd március 14-én: „Aczél Ágihoz". Közben a március 5-i bejegyzés (szintén Böbe betűivel) arról szól, hogy vacsorára vendégül látták Görgey Gáborokat, illetve Nagy Lászlót és Szécsi Margitot.

35 Igen nagy valószínűséggel állíthatjuk - azért, hogy a vendéglátók beszámoljanak: milyen eredménnyel jártak Aczél Györgynél, akitől az ügy szélesebb nyilvánossága függött. Tudomásunk szerint: nem sok eredménnyel. De ez esetben is a szándék beszél önmagáért.' A kor világrendjének közös ellenzékében Déry és Nagy László kapcsolatát már kezdettől fogva nem az ifjú pályatárs vonzódásának s egy atyáskodó idős úr jóindulatának a találkozása határozta meg; hanem az, hogy lényegében véve azonosan vagy legalábbis hasonlóan válaszoltak koruk fő kérdéseire. Szellemi életrajzuknak ez a párhuzama utóbb a hatvanas években vált egyre határozottabban láthatóvá, s tartalmát tekintve is tovább gazdagodott. E folyamat lényegét megkíséreltük második főtételünk címében is kifejezni. Az 1956-os forradalom leverését követően mindketten számvetésre kényszerültek. Szembesülniök kellett a szocializmus szovjet, illetve népi demokratikus megvalósíthatóságának illúziójával, s ezzel egyidejűleg: saját sorsukkal és eszmélkedésük lehetséges távlataival. A börtönbe zárt idősebb barát megaláztatásának a „súlyát" akár számszerűen is ki lehet fejezni (a három évig tartó cella-élet során, úgy tudni, tizenhat kilót fogyott). Ám a börtönlét nemcsak gyorsította a kijózanodás folyama-