Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

BOTKA FERENC: Déry Tibor és Nagy László

dani életformáját nemcsak a politika, hanem a politikánál is általánosabb kényszerítő erőt képviselő technikai „forradalom" is szétroncsolja: a gép, amely „hatékonyabban" és „eredményesebben" helyettesíti az állati és emberi munkaerőt. Joggal és okkal panaszolja tehát a lovacska: „...idomom, szervezetem mérnöki ábra már hasznosra torzult vetületemből csoda jött a világra, csoda fém-gyomor, benzint, áramot atomot evő és bontó gyomor az űr selyem-szénáján élő napelem-zabáló gyomor fém-tüdő, fáradhatatlan titnyerít világokat fém-csövek a beleim, ereim forgóm és csuklóm a csapágy violaszín zsírban ütemre lökődnek combcsontjaim szálltok lemásolt mesebeli szárnyaimon ki tudja hová" Ez a félig-meddig élőlény nélküli, elgépiesedett világ jelenik meg a GA. úr X-ben tájképein is, jelezve, hogy Déry Nagy Lászlóhoz hasonlóan élte át korunk technikai és civilizációs változásait. Elég, ha a regény bevezető fejezetére utalunk, a homokos, valami nevesincs szürke fűvel borított vidékre, amelynek talaja - a város felé közeledve - drótdarabokkal, pléhlemezekkel szennyezett. Majd rozsdás vasfazekak, szögesdrótok, huzalok, hulladékvasak, vízvezeték-csövek, radiátor alkatrészek, T-vasak váltják egymást, hogy a város közvetlen közelében gépalkatrészeknek, fogaskerekeknek, csörlőknek, ágyú- harckocsi-, repülőgép- és autóroncsoknak adják át helyüket. Nincs időnk és helyünk c két, egymásnak a legkülönbözőbb módon felelgető és egymást kiegészítő szemléletnek a részletezésére. Látleleteik sötétsége nyomasztó és megdöbbentő. Déry véleménye meglehetősen sarkított és majdhogynem szélsőséges: „Amit a gép ma az ember számára az utcán, gyáraiban, hivatalaiban, otthonaiban, magánéletében kialakít - állítja egy bécsi előadásában - ez nem más, mint a lélek elhalása. Az ember és a világ közé állítva - mint közvetítő - gyengíti az előbbit és meghamisítja az utóbbit. Mint kezünk meghosszabbítója és érzékeink helyettesítője, tagadja létünk értelmét, amit csak érzékelésünk gyakorlása közben valósíthatunk meg. Azzal az indokkal, hogy segít az embernek, nemcsak az izmait és érzékszerveit gyengíti, hanem lelkének mindazokat az erőit, amelyek ezektől függenek. A gép diktátuma szerint mozgunk, látunk, hallunk és érezzük a szagokat.