Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

INKARNÁCIÓ EZÜSTBEN Ezüst-maszkunkat ezüst-kezünk elmozdítja csak s dől a hó zihálhat havat is két szerető fölszabadulva az égre forgunk imádat szárnyas malmai, íme ezüstben az ándás városa ez a fény-rózsás agydaganat fidel már az űrbe és minden hópelyhet kihallgat, összeadja köbméterekké a hulló havat FIGYELEM FIGYELEM FIGYELMEZTETJÜK A SZERETŐKET NE MÓKÁZZANAK JELKÉPEIKKEL CSÍNT ALANSÁGUK HASZONTALAN JELENÜNKTŐL IDEGEN, FIGYELEM Tekints le az érdekek zónáira ülnek ott hatalmas páncél-mackók hasukban az apró szabvány-zacskók mindben kereken harminc ezüst íjászaim, az eskü, az eskü ne hagyjuk abba, havat, szelet északi süvítést a világ ablakainak a sötét lelkiismeret hártyáinak hajrá, az idegek havazzanak tombolj, te sörényes velem zúdítva zenét, a szkíta nyilak ércnyelvét az éter síkjairól hol testvér a húrral a köröm, a szem és hűen szolgál a nyereg, sisak de a düh: nyargaló fejedelem barbár és tiszta, akár a hó íme, a leszakadó ezüst-zene a páncélszekrénybe nem zárható vérre se váltható vad havazás