Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

JÁNOSI ZOLTÁN: Nagy László mitologikus költői világa

A Nagy Lászlóra annyira jellemző polarizáló szerkezet a küzdő magatartás, a samasztikus-mágikus képzetkörök is az archaikus mítosz lenyomatait őrzik. A Menyegző művészi alkatán át mindezek példaszerűen nyilatkoznak meg. Az ifjú pár teljes kultúrhéroszi és teremtésmítosz-hőselvú ragyogásban mint a fény, a kozmosz, a termékenység, a jövő: a humanitáselv perspektívája, a világegyetem „jobbik énjének" követelése áll szemben a „csíra-ölő" árnyú vének, a kopárság, a terméketlenség, az etikállanság, a csúfság erőivel. Ami a kultúrhéroszt, demiurgoszt és mitikus hőst tipológiai alapvonásaiban jellemezheti, az szinte mind az ő személyiségükbe integrálódik, a szépség, a „mi vagyunk a fenség" tudata, a szoláris kötődések, az igazság, a rend, a harmónia és a jövő képviselete. Ezzel szemben az ellenkező pólus világa e látomásokban pontosan ezekkel az értékekkel szemben: az archaikus szörnyvilág képzetei, modellje szerint komponálódik meg. Már Kiss Ferenc határozottan utal a lakodalmas násznép sokfejűsége-sokkezűsége révén annak szörnyetegjellegére,

40 egy archaikus mítosznormákkal mérő elemzés pedig még inkább rámutathat a vének és e „népség" ektonikus, alvilággal kapcsolatot tartó, a kaotikus erők archaikus rajzolatának megfelelő megformálására. E tömeg animális kötődései (giliszták, galandférgek, dögvész stb. élnek képi asszociációikban), gusztustalansága, ösztönössége-hedonizmusa, meddősége, otrombasága, sötétsége, a „sátán fekctmiséjé"-t idéző állati és torz tobzódása és számos más vonás mellett a fogalmi célzatossággal is megnevezett „démon-fejek", „sarabolatlan sárkányfejek" kifejezések utalnak pontosan a káosz primitív mítoszi felszakadású erőire. A rombolás, pusztítás, „földgyalázás", érték-rombolás vad, szörnyeteg elvű tobzódásának résztvevői, a külön-külön is amorf, torz figurákként megjelenített „bagoly-fejű-lények", „rókagödör-arcok", „keselyű-frizurás" alakok s más „rémek" tánca közepette még a lepörgetett magnó-tekercsek is alvilági iszonyattá válnak: „lóbéllel felkoszorúzva komornái mind a halálnak". E szörnyvilággal szemben képviseli a humanitást és jövőt az ifjú pár, az archaikus vonatkozásrendszer héroszi akciójaként. Egyszerre vonják alakjukba a jelen, a mítosz és a történelem dimenzióit, ahogy az ellenerőkben is e hármas rétegzettség nő - a szörnyelcgség konnotációs motívumait felerősítve - plasztikussá. A háromdinemziós vershős archaikus mítoszi aspektusának megformálására különösen a portréversek, többek között a Csontváty, a Bartók és a ragadozók, azEgry ragyogása, a Végakarata: tűz, A mindenség mutogatója, a Furcsa vitézi versezet, A föltámadás szomoríisága, s részben a Jé)zsef Attila! vershősei adnak jellegzetes példákat. Mindegyikükre alapjaiban jellemző az archaikus kultúrhősi alak képzésének számos lényegi mozzanata. A kozmikus viszonylatok, az elszánt küzdelem a „gonosszal" (a művészet eszközei révén), a szoláris szimbolika, a mindenség-arányú cselekvések, a Humanitás képviselete, a harmóniára, igazságra, szépre törekvés. Igazi mediátorok ők, hatalmas erőfeszítéssel tartják fönn és mozdítják az emberi elv kiegyenlítő szándékát a negatív törvények, tendenciák ellen. Nem Dózsák, Rákócziak, történelmi alakok, hanem - mint Csoóri Sándor írja - „a szellem hősei".

41 Valamennyiükben kiemelt szempont az emberi hatalom, erő felfokozott - az ősmítosz Világügyelő Férfijéhez"

42 hasonló -, mindenség-eligazító és elrendező, s