Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)
„Műveld a csodát..." Vallomások Nagy Lászlóról - TORNAI JÓZSEF: Vallomás Nagy Lászlóról
TORNAI JÓZSEF VALLOMÁSA NAGY LÁSZLÓRÓL Kedves Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim! Míg Kósa Ferencet hallgattam itt az előbb, az volt az érzésem, borzasztó nehéz beszélni olyan nagy költőről, olyan kortárs költőről, aki számunkra nem irodalomtörténet. Hétköznapjainkat Lacival éltük, politikai élményeinket éppenúgy, mint az irodalmiakat. Talán mindenki emlékszik arra, hogy amikor Szabó Lőrinc válogatott kötete megjelent, Illyés Gyula azt írta a bevezetőben (amelynek az az akkoriban és ma is megdöbbentő befejezése vagy legalábbis óriási paradoxonja), hogy Arany János óta nem élt olyan nagy költő, mint Szabó Lőrinc. Akkor is azt gondoltam, amit amikor Csoóri Sanyival, meg Kósa Ferivel egy Nagy László esten vettünk részt valamelyik budai kollégiumban. Versek hangzottak el, utána beszélgettünk és Feri mint Nagy László barátja, meg lelkes híve, költészetének olvasója, valami olyasmit mondott, hogy ő a század legnagyobb költője vagy a mostani korszak legnagyobb költője. És akkor ugyanaz jutott eszembe, mint az Illyés előszó nyomán: Ha azt mondjuk, hogy „legnagyobb szobrász", vagy „legnagyobb költő", vagy „legnagyobb rendező", szóval valami „leg"-et mondunk, olyankor mindig meg kéne magyarázni, meg kellene vonni ennek a „legnagyobbnak" a határait. Tehát ha például Illyés olyasmit mondott volna Szabó Lőrincről, hogy ő a racionálisintellektuális költészet legnagyobbja, mondjuk századunkban, akkor nem lett volna olyan döbbenetes az az állítás, hogy Arany óta ő a legnagyobb magyar költő. Ha azt mondtuk, hogy korszakunk legnagyobb költője Nagy László, akkor meg kellett volna mondani, mert hiszen együtt élt más nagy költőkkel -, akkor még hála Istennek sokan éltek, amikor ez a beszélgetésünk lezajlott a kollégiumban -, hogy „az egyik, amiben a legnagyobb", mert van egy másik dolog is - és majd erről akarok kicsit bővebben beszélni -, „az egyik amiben a legnagyobb", hogy egy olyan parasztgyerek, aki ugyanarról a vidékről származik, ahonnan az én családom, tehát a Somlóhegy aljából, ez a parasztgyerck, a Galambcsőrök, meg .4? angyal és a kutyák és talán még a Májusfák című vers tanulsága szerint is megmaradhatott volna népköltőnek (mondjuk, abban az értelemben, mint Erdélyi vagy Sinka, vagy a költő Nagy Imre). Ebből a népköltői állapotból egyrészt ő nemzeti költővé tudott válni, másrészt Európa egyik nagyon jelentős költőjévé. Ebben az értelemben el lehet fogadni, hogy a korszak legnagyobb költője. Amiben méginkább el lehet fogadni az az, hogy egy kultúrának, egy újfajta kultúrának az ideálja, eszményképe, olyan kulturális mintát adó költő, ami szintén nagyon ritka a magyar költészetben, mert nagy egyéni életművek vannak, nagy individuális oszlopok és épületek, de hogy valaki olyan módon összefoglalója legyen a
