Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

„Műveld a csodát..." Vallomások Nagy Lászlóról - SZARKA ISTVÁN: Bölényvilág

BÖLÉNYVILÁG Nagy László bölény-csapáját két csodálatos nyolcsoros jelzi. Az elsőből, az Anyám ül, mint egy óriás-bó\ maga a költő rúgkapáló, pántlikás, „ütköző szarvú kis bölény"ként néz reánk. A másodikat kötetben máig nem olvashattuk. A hagyatékból sok év múltán előkerült kéziratot Szécsi Margit a Hitelnek juttatta; az 1989. évi 8. szám közölte a verset, Csoóri Sándor szép írásának kíséretében. A vers csírái az 1974 nyarán használt versfüzetben jelentek meg. A végleges változata azonban évekkel később, a költő életének utolsó napjaiban készülhetett; valószínűen ez az utolsó befejezett verse. El kell mondanom: Vodka zsubrovka Varangy- lábfejű éj az éjben capiat a szív körül; szorul a száj tüzes pohárhoz, virrasztok lengyelül. Homlokomig a busa védjegy már égődik belém; néz mozdulatlanul belőlem az utolsó bölény. Megjelenése napján olvastam a verset. Aznap írtam a magamét: Bölényvilág világvirág virágvilág volt első szavad a Kárpát alatt szörnyű havasokon fene párduc módi Júlia Célia Annóka porcogói a semmiből világokat terümtevél itt csermely violás völgye vitt sárkányfog-veteményig ide hol a vérző szerelmet fantom-szabadság fölzabálja meg-megringatja gyermek-