Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

„Műveld a csodát..." Vallomások Nagy Lászlóról - KÓSA FERENC: Szabadság helyett: szabadosság

„Rajtunk már csak a csoda segíthet" - mondogatta Laci. És mi elhittük neki, hogy ezt a csodát nem magyarázgatni kell, hanem művelni, kicsikarni a sorstól. Vagyis, hogy a csoda nemcsak várható, hanem teremthető. Alkotó értelmiségiek lévén, az igazunk felismeréséhez és kifejezéséhez még eleljutottunk egyenként is. Ám ha megpróbáltuk érvényesíteni az igazunkat, szükségképpen beleütköztünk a diktatúra kőkemény falaiba. Megannyi keserves kudarc után értettük meg, hogy külön-külön hiába rohangáltunk fejjel a falaknak - nem a diktatúrát döntögetjük, hanem csak a fejünket törjük. Különösen így van ez akkor, ha csakugyan csodát akarunk. Márpedig mi nem a rabtartók cseréjéről, nem hatalomváltásról álmodoztunk, hanem gyökeres fordulatról, tényleges rendszerváltásról. Toldozott-foltozott diktatúra helyett teljes demokráciában gondolkodtunk, amelyben nem létezhetnek többé politikai, faji, felekezeti, világnézeti korlátok, amely egyszer és mindenkorra kiiktatja történelmünkből az alávetettséget és a fölérendeltség minden formáját, és biztosítja a szabad emberek szabad közösségekké való szerveződését, vagyis az önrendelkező társadalom feltételeit. Mindebből talán érzékelhető, hogy álmainkban nem voltunk szerények: olyan csodát akartunk, amely világtörténelmi léptékben is annak nevezhető. Ehhez a csodacsináláshoz Nagy László szabta és példázta a mértékeket: teljes felelősség, teljes szabadság, teljes önzetlenség, „a katonáénál is szigorúbb" önfegyelem, és az emberi életek tiszteletben tartása. Találomra csak néhány idevágó gondolatot idéznék Nagy László írásaiból: ... "Szakad az ember veséje, de az űrt álma belengi Muszáj dicsőnek lenni - nincs kegyelem!"... ... "Személy szerint nem törekszem hatalomra. Ilyen hatalmam ha volna: elveszteném. De verseimben hatalom van"... ... "Ami emberi döntéseimet, költői szándékaimat illeti, máig is szabad vagyok. Szabad vagyok, s nehéz tapasztalataimmal több is vagyok mint általában a nyugati kortársaim"... ... "Ha a szocializmus azt mondja, ne ölj, akkor úgy is értem, hogy a földre tervezett üdvösség már vér nélkül is elérhető"... Mármost, ha ezeket a teljesség igénye nélkül említett alapvetéseket összekapcsoljuk, fölsejlenek a Nagy László-i csoda körvonalai. Szabad emberként, az igazság erejével, az emberi életek tiszteletben tartásával, együtt kell cselekednünk. És akkor a csoda nemcsak elképzelhető, hanem megteremthető. Elnézést a kissé didaktikus leegyszerűsítésért, de az idő rövidsége miatt most nem kívánok árnyalatokba bocsátkozni. A lényeget akarom láthatóvá tenni. Tanúsítani szeretném, hogy a csoda - csodák csodájára - megtörtént. Összekapaszkodtunk, közösen gondolkodtunk és együtt cselekedtünk. Mindazok, akik ott voltak, vagy ismerik az 1987. szeptemberi lakitelki tanácskozás történéseit, jó lelkiismerettel igazolhatják, hogy akkor és ott az történt, amit Nagy László akart. Néhány jelentéktelen eltévelyedéstől eltekintve hűségesek voltunk Nagy László őrző-vezérlő szelleméhez. Ï