Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

„Műveld a csodát..." Vallomások Nagy Lászlóról - GYURKOVICS TIBOR: Fából faragott fejű királyfi

című regény megkönnyezhető lét-történeteiben, nem. Ezek nagy, valódi és kikerülhetetlen öngyilkosságok.) Az ellenállás öngyilkosságai. Az ember nemcsak szellemével, lelkével, hanem fizikumával is ellenáll. Mégha nem akar is. Az igazság megfeszül, mint a bármikor elpattanó húr. A zsigerek, a belsőségek is ellenállnak. „A nyál azt mondja: ehetetlen sok-sok politikai pép a vérpadig elönti egyben saját agya becsülelét ... nem mi halunk meg - ők maguk a só a vér a nyák izom mi élünk mint a rossz batyuk ők ordítozzák: nem bírom!" Kedves Gráci! így halt meg Nagy László. Ezt írtam halála pillanatában s ezt írom ma is. Ezüst reinkarnációja földi ünnepén. „Nagy László meghalt egymaga, mint egy országos sebesült, nemzetes szívén a csend, mint egy vértócsa, egybegyűlt; " Ezt írtam halála órájában és nem mondom, hogy ámen. Említenem sem kell, hogy az Élet és Irodalom akkori mesterei - jobbak és rosszabbak is akadtak -, megkímélendő Nagy László emlékét, nem közölték a verset. Ezért akartam néked most Mandzsúriába s nekünk itt, a félholt Magyarországon most elüzenni ezt néki. Mit írt Babits Mihály? „Mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás. / Vigyázz, ne fújjon rajtad át a szél!" így él a költő. És így hal meg. Saját szervezete - olvashatjuk Nagy László keserűen monoton és hősies naplójából - telik meg mérgekkel, az ellenállás sóival. A költő lassan átveszi korának mély-ingereit. Átveszi, magába olvasztja, belcküzdeti magát kora mérgeibe. Teste, mint valami irodalmi test, beleéli magát kora poklaiba. József Attila nagyon tudta ezt, nagyon szenvedte, nagyon meghalta. „Aki dudás akar lenni..." Nem hiába írta-vérezte hozzá Nagy László egyik legszebb versét, hatalmas siratóját, remény-kereplőjét. „Hiszen te tudtad: / dögbugyor a vége e pokoli útnak... mért játszott a szíved, te szerencsétlen"? - és „s árván, idétlen / emberségre, hű szerelemre étlen / villámló tálból eszed a halált." A kor fekélyei között az irodalmi test, a költő teste lassan öngyilkos test lesz. Meghal. Megöli magát. Ha nem vonatkerekekkel, nyakcsigolya-reccsenéssel, mint a fő-Test, a Fő-Ellenálló József Attila és sorozott társai a halálban, B. Nagy László,