Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)
TÜSKÉS TIBOR: Nagy László: Inkarnáció ezüstben
NAGY LÁSZLÓ: INKARNÁCIÓ EZÜSTBEN Az Inkarnáció ezüstben nem tartozik Nagy László „agyonelemezett", gyakran emlegetett, pódiumon sűrűn mondott, iskolati tankönyvekben és antológiákban szereplő versei közé, mint például a Ki viszi át a Szerelmet, a Menyegző, a József Attila!, a Tűz vagy az Ég és föld. Mind kötetbeni megjelenése idején a korabeli kritika nem méltatta túlzott figyelemre, mind később, az életmű egészének feldolgozásakor viszonylag keveset foglalkozott vele a Nagy László-i irodalom. Kecskés András mindössze három oldalnyi, iskolai segédanyagnak szánt, nem éppen elmélyült megközelítése (Versek tükre, 1985) akkor került a kezembe, amikor saját munkámmal már elkészültem. Először alighanem Csoóri Sándor hívta fel rá a figyelmet: a költő rajzait tartalmazó, 1980-ban megjelent Szárny és piramis című kötetbe beválogatta a könyvben található kilenc Nagy László-vers közé. Hogy maga a költő is fontosnak tartotta, közvetve bizonyítja, hogy hangszalagra mondta, s ily módon szerepelhet azon a hanglemez kiadványon, amely négy lemezoldalnyi - szám szerint harmincnyolc-verset őrzött meg a költő hangján. A vers címe legutóbb - 1993-ban- a Kortárs kiadónál megjelent, a költő válogatott verseit tartalmazó gyűjtemény borítóján bukkant fel. Kockáztassuk meg - s nevezzük a módszert akár preventívnek - vizsgálódásunk és elemzésünk sommázatát: az Inkarnáció ezüstben nem tartozik a költő „nagy" versei közé, inkább jellemző vers, kulcs-vers, szintézis vers, összegező jellegű vers: együtt van benne Nagy László poézisének sok tonlos és jellemző gondolati és poétikai motívuma, olyan versformáló eleme, amely - korábban vagy később - számos más költeményében is föllelhető. Az Inkarnáció ezüstben összefoglaló szerepét hangsúlyozza maga a költő a vers cikluson, illetve köteten belüli elhelyezésével. A vers kötetben először az 1967 és 1973 közti idő termését, a költő egyik legváltozatosabb, leggazdagabb korszakának anyagát közrebocsátó Versben bujdosóban látott napvilágot 1973-ban. A kötet öt versciklust valamint az Ég és föld című oratóriumot foglalja magába. A harmadik ciklus címe: Ajándék. A ciklus tizennégy verset tartalmaz: a férfi-szerelem hangján a „szerető asszony" alakját megidéző, játékosságot és fájdalmat, jókedvet és panaszt egybevegyítő verseket, Az Inkarnáció ezüstben itt a ciklus utolsóelőtti darabja. A repülő árnyéka és a Hegyi beszéd között található. Amikor Nagy László egybeszerkeszti az ötvenedik születésnapjára tervezett, addigi életművét összefoglaló négykötetes gyűjteményt (a kiadvány 1975-ben lát napvilágot), akkor az Ajándék ciklust további négy verssel gyarapítja, de az Inkarnáció ezüstben itt is a cikluszáró
