Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

„Műveld a csodát..." Vallomások Nagy Lászlóról - BEREK KATALIN: Nem éltem hiába...

ném, egyetért-e velem. Ekkor pecsételődött meg a barátságunk, itt történt meg az O rámcsodálkozása. Ez a műsorom ihlette a Versmondó című vers megírására. A kéziratot, amit a rólam készült rajzokkal is illusztrált és nekem ajánlott, őrzöm azóta is. Mondani persze szeméremből soha nem mondtam. Ezután a műsor után kaptam Huszárik Zolitól Laci Deres majális című kötetét, amely valamikor az ötvenes évek végén jelent meg. Ennek a kötetnek alapján ismertem meg és ismertem fel Nagy Lászlót, mint költőt. Egyike voltam azoknak a színészeknek, akik a költészetre mindennél fogékonyabbak voltak. Én úgy olvastam verset, mint más regényt. Laci költészete mélyen, a legbensőmben érintett meg. Most én csodálkoztam el a Költő nagyságán. Különösen nagy hatással volt rám a Rege a tűzről és jácintról című verse. Harminc perces volt a vers, amit rögtön meg is tanultam. Eleinte csak részleteket mondtam belőle, mert kíváncsi voltam, hogy fogadja a közönség, mivel az irodalmárok nagy része azt mondta, fölösleges munka, ez nem kell senkinek. Szokásává vált Lacinak, hogy új verseit odaadta kéziratban. így tanultam meg még a megjelenése előtt másik nagylélegzetű versét, a Menyegzőt. Hogy mennyire tetszett, bizonyítja, hogy ezt a hatalmas költeményt nyolc nap alatt tanultam meg. Ezt a kéziratot velem egyidőben a Kortárs című lap is megkapta. Ott sandán összenéztek, és azt mondták: „nyugodtan le lehet közölni, ennyi zagyvaságból a kutya sem ért semmit." Körülbelül ezzel egyidőben egy Kortárs-esten - ami az Egyetemi Színpadon volt elmondtam a Menyegzőt és felrobbant a bomba: az Egyetemi Színpad fiatal közönsége tombolva ünnepelte a verset! Barátságunk első percétől kezdve rendkívüli módon sok időt töltöttünk együtt (már ami az én szabadidőmből adódott). Megismertem feleségét, Szécsi Margitot, akinek nagyon tetszettek a versei, és Laci ismertetett meg engem az ifjú Buda Ferenc költészetével is. Hol nálunk, hol náluk, hol kávéházakban találkoztunk, ahol természetesen szinte mindig jelen volt a férjem, Zolnay Pál filmrendező is, aki rendezője volt sok-sok tévés műsornak, majd a Laci halála után készült Nagy Lászlónagylemezemnek is. És mellékesen szólva ő csinálta azt a semmihez nem hasonlítható csodálatos portréfilmet Nagy Lászlóról! Ebben a baráti műhelymunkában alakult ki a következő önálló estem, aminek a Kortársaim címet adtam. A költők Nagy László, Szécsi Margit, Buda Ferenc és Csoóri Sándor voltak. Körülbelül másfél év után döntöttem úgy, hogy egész estét betöltő Nagy Lászlóműsort csinálok. Bemutatója a Feneketlen-tónál levő Irodalmi kávéházban volt. Sok barátunk között jelen volt Németh László is, aki nagyon szép tanulmányt írt ezután Laciról. Ezzel a műsorommal és az időközben született József Attila estemmel indultunk el az ország egyetemeire, középiskoláiba, könyvtáraiba, kollégiumaiba, művelődési házaiba. Legtöbbször hárman voltunk: Laci, Czine Mihály irodalomtörténész, aki bevezette az estet és jómagam. Néha ketten voltunk Lacival; ilyenkor én vállaltam a bevezetést, legtöbbször magam voltam a sofőr is. Sokat vi-