Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

„Műveld a csodát..." Vallomások Nagy Lászlóról - ÁGH ISTVÁN: Innen indulnak

INNEN INDULNAK Innen indulnak először a lombok halottak napján, ég és föld között sárga-deríísen keringőznek, boldog csönddel áldják a végső kikötőt, mintha alul aranytelér lefojtott titkát sejtenék, pedig csak a föld csonthordaléka, elszálló öröklét lomja nyomja a bokrok örökzöldjét. Feljöttem én is, micsoda fura elrendezés! a temetőnél lentibb életemből kaptatok, tétova gyászban virággal, s kinyílik a fennsík krizantémos, gyertyás márványsora, helyszínelem, hol létem megfeneklik előbb-utóbb, tán épp ahol megállok a Farkasréten, húz az Ördögárok. Micsoda felszín! mily kegyeletes moha választ el tőled, hű borostyán féltékeny tapadása, nyughelyed élő látszat, akárha itt se volnál, hallgatsz ha szólok néked, senkinek, aki már öcsémmé fiatalodtál: iszonyúan magam vagyok, hiányzol, egyre ritkábban idéz meg az álom. Letettél rólunk, leraktad az évek életveszélyét, álcás gyilkosod többszöröse egy infarktusnak, hétszer annyi a maszlag, kizárólagos a gőg, a gúny, eszeveszett önérdek bundázik, virágéneket tapos, mondtad: Úristen, én nem vagyok itthon ? mondom: Úristen, én nem vagyok itthon!