Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

GÖRÖMBEI ANDRÁS: Nagy László organikus költői világa

csúzik a lovacskában „a sokágú szándék egy ló monológja révén nem tud hibátlan művé szervesed ni ".

Zl Meggondolandó bírálói érvek hangoztak el nem egy esetben a „művészi anyag, írói szándék, műjelentés időnkénti inkoherenciájával, a műrétegek kapcsolódási módjának olykori kidolgozatlanságával"

24 kapcsolatosan. Különösen sok kételyt fogalmaztak meg az utolsó pályaszakasz verseit illetően. Mindez jórészt érthető és helyénvaló. Nagy László költészete nemcsak lehetővé teszi, hanem igényli is a körültekintő mérlegelést. Akik életművének egy-egy elemét, jellegzetességét bírálják, sohasem az egész értékél kérdőjelezték meg. Az utóbbi két évben három - Nagy László életművet elemző - tanulmánykötet is megjelent,

25 egy alapos kandidátusi értekezés pedig mitopoctikai nézőpontból mérte fel életművét.

26 Klaszszikus értékét egyik mű sem tagadta. Igaz, Nagy László halála után olyan nézet is megszólalt, mely szerint „Nagy László költészete a megváltozott lírakép adta olvasatban elhalványodik, illetve átalakul".

27 Sőt néhány évvel ezelőtt az életmű egészének értékét letörlő bírálat is megjelent. A posztmodern teóriák felől közelítő szemlélet számára teljességgel idegen Nagy László költői világa és magatartása.

28 A vita ezzel a Nagy László költészetétől szinte minden értéket elvitató szemlélettel most igen messzire vezetne. Más helyen vállaltam ezt a szembesülést.

29 Nagy László életművét az egyetemes magyar irodalom klasszikus értékű fejezetének tartom. Nagy László a magyar irodalom történetében azoknak a nagy szintetizáló művészeknek a sorába illeszkedik, akik igen sokféle ösztönzést szívtak magukba, sokféle művészi tapasztalatot összegeztek és jelentősen új művészi szintézist alkottak. Balassi Bálint, Csokonai, Arany, Ady és József Attila utóda és méltó örököse. Művészete beépült már a „múlhatatlanság szerkezetébe". Szellemi-erkölcsi erőforrássá vált, rajtunk múlik, hogy tudunk-e élni vele. Jegyzetek 1 Nagy László: A küldetés. In: N.L.: Adok nektek aranyvesszőt. 1979. 63. 2 Nagy László: Megismerés, nyelv és vers. In: N.L.: Versek és versfordítások. 1975.1. 715. 3 U.o. 716. 4 Németh László: Magyar műhely. In: N.L.: Megmentett gondolatok. 1975. 204. Csoóri Sándor: Tenger és diólevél. In: Cs.S.: Nomád napló. 1978. 368. 5 A fenségesről lásd: Nikolai Hartmann: Esztétika. 1977. 616. 6 Czine Mihály: Jönnek a harangok értem. In: Cz.M.: Nép és irodalom. 1981.1. 492. 7 Vitányi Iván: Rekviem Nagy Lászlóért - magunk miatt. Tiszatáj, 1978. 4. 36. 8 Kiss Ferenc: Versben bujdosó. In: K.F.: írások Nagy Lászlóról. 1993. 40. 9 George Lakoff and Mark Turner: More then Cool Reason. A Field Guide to Poetic Metaphor. 1989. XI.-XII. 10 Zalabai Zsigmond: Versértés. 1995. 69. 11 V.o.: A Ki viszi át a Szerelmet elemzése. In: G.A: Nagy László költészete. 1992. 182-189. 12 Kiss Ferenc: Nagy László és a bolgár folklór. In: K.F.: I.m. 142-143. 13 Tarján Tamás: Rügytől gyümölcs-rogyásig látó. A természet mint líraszeiyező elem Nagy László költészetében. In: T.T.: Nagy László tekintete. 1994. 138.